Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)
Régészet - Buócz Terézia: Ismeretlen római feliratos kő Ostffyasszonyfáról
sorban és nem osztozik a patronussal még az elhalt gyermek esetében sem, hanem az unokák örökölnek. A két jogforrást igen nagy időköz választja el egymástól és eközben más értesülésünk nincs erre a jogszabályra vonatkozóan. Justinianus tulajdonképp az addigi jogszabályokat gyűjtötte egybe és így feltételezhetjük, hogy már korábbi időpontban módosult a lex Papia Poppaea. Ennek egyik bizonyítéka lenne az ostffyasszonyfai felirat, melyet a libertus centenariusság elérése alkalmából állítottak. A fenti törvények bizonyítják, hogy ennek elérése nem kis fontosságú, esemény volt egy libertus életéiben. Nem mindegy, hogy az összegyűjtött vagyon mely hányada kerül a patrónus kezébe. A fentiek alapján azt gondolhatjuk, hogy a centenarius libertus kiváltságáért állítja L. Caecilius Viator ezt a feliratot és ad ajándékot a libertinusok collégiumának. Ezt azonban nem tartjuk valószínűnek már csak azért sem, mert ez az általános kedvezmény és nem honni juttatás. Ez esetben még az ajándékot sem nevezné meg konkrétan amit a collégiuimnak ajándékozott. Nem azonosíthatjuk Ad Centenárium helységnévvel sem. 9 Nem indokolt ez a kifejezés az ob honorem után, hanem annak megnevezése amit adományozott. így maradt a kiegészítés centé/[na]ria variánsa, ami azt jelenti, hogy L. Caecilius Viator az augustalitasért centenáriumokat adományozott a libertusok collegiuma számára. 10 Ilyen építményeket egyenlőre csak Afrikából ismerünk, ahol a városon kívül valószínű utakkal álltak kapcsolatban. 11 A legkorábbi felirat, amelyik centenáriumot említ az északafrikai limesen 303-hól származik. 12 Építésüket gyakran a sacralis d(at) d(edicavit) formulával fejezik ki, ami a mi esetünkben is valószínű, hiszen istenről és császár num énjéről lévén szó, a profán épület szakrális dedikációja sem szokatlan. Feliratunk szerint L. Caecilius Viator több ilyen centenáriumot „százmérföldes szállást" építtetett a libertus collegium számára. Tagjai nyilván üzleti ügyek lebonyolítására ide-oda utaztak és szükségük volt szállásra. Ennek értelmében több a miénkkel azonos feliratot kell találnunk még Brigetió territóriumán. Ez esetben a feliratból magából is következik, hogy Ostffyasszonyfa környékéről származik. Az itt lévő centenárium esetleg a római út rábai átkelőhelyénél létesült, vagy esetleg azonos azzal a négyszegletes építménnyel, amit Paulovics István derített fel a római út Csönge felé tartó szakasza mellett terepbejárása közben és őrtoronynak vélt. 13 A collegiumok eredetileg nemzetségi közösségekből nőttek ki és vallási szerepük volt. 14 A közös helyről való származást, az együvétarxozást fejezték ki, majd foglalkozások szerint alakultak és hivatalos csoportosulások lettek. A mi esetünkben az egy társadalmi réteghez tartozást, a szaibadonbocsájtottak (libertinus) alakítottak egy collegiumot. A kérdés az, hogy melyik városban működött ez a szervezet. A collegiumok csak városközösségébben jöhettek létre, de kelta civitasokhoz is tartozhattak. A városi nevek genitivusban vagy locativusban, illetve egyeztetett melléknévként csatlakoztak a collegium szóhoz. Az ostffyasszonyfai feliratnál nincs helységnév feltüntetve, mert azzal, hogy a fő fogadalmat állító L, Caecilius Viator municipium Brigetió augustalisa megelégedtek a városnév egyszeri feltüntetésével. Egy város territóriumának nagy kiterjedése következtében nemcsak a város központban, (hanem távolabbi pontjain is előfordulhattak collegiumok. Egy várostól távolabb akár fiók rendszerű, akár önálló collegiumok létezhettek, s ilyenkor a consistere ige csatlakozott hozzájuk. Ilyen pl. Savariában működő, de Aemonához tartozó collegium felirata, ahol a consistere a máshonnaiwalók jogi fogalmát jelentette. 15 171
