Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 9-10. (1975-1976) (Szombathely, 1980)

Művészettörténet - Beke László: Kísérleti textil

pl. a textilriyomás eljárását, és általában az anyagban színezés és a felületfestés viszonyát felülvizsgálják. A szobrászattal való párhuzamot a háromdimenziós textilek — absztrakt tértextilek, textilobjektek, textilplasztikák — megjelenése mutatja. Ezeket a törekvéseket tévedés lenne a művészeti ág törvényeinek „megszegése" miatt elmarasztalni. Sokkal inkább arról van szó, hogy a 60-as évek végétől kezdve a textil ugyanúgy a saját eszköztáraira és korlátaira irányította a figyelmet, mint a képzőművészet a maga területén. Az önvizsgálat egyik taktikája pedig a rokon területekkel való nyílt konfrontáció. JEL ÉS JELENTÉS. Mikor jel egy textil? Mi a jelentése? A minden jelben megnyilvánuló jelölő-jelölt viszony nem azonos a forma és tartalom viszonyával. Minden jelenségnek van tartalma és formája, míg a jel csak jelfolyamatban létesülhet. Egy használati textiltárgy, pl. egy munkaruha nem feltétlenül jel a használója számára, számunkra viszont lehet annak a jele, hogy a ruha viselője munkás. Az esztétikai jelfolyamat már nem oldható fel ilyen egyszerűen. Egy királyi lakosztályban vagy egy Hilton-szállóban elhelyezett reprezentatív funkciójú függöny lehet egyértelműen csak a pompa és a jólét jele (státusszimbólum), de színével vagy mintájával a tulajdonosára is utalhat. Az ábrázoló jellegű textil faliképek és a figurális textilplasztikák jelkapcsolatai lényegében azonosak a festett képekével, szobrászati ábrázolásokéval. A kísérleti textilek a jelfolyamatok terén is újat hoznak. Mivel kizárólag kutatási ill. kiállítási célra készülnek, nem reprezentatívak — „üzenetük" gyakran maga az új eljárás és új anyag, mely létrehozta őket. A TEXTIL TÁRGYSZERŰSÉGE. Minden textil (művészeti) alkotás anyagi természetű, tehát tárgy. Tárgyszerűsége azonban különböző mértékű lehet. A használati textíliáké — melyekkel fizikai értelemben állandóan érintkezünk — sokkal nagyobb, mint a síkszerű díszítőtextilé vagy éppen textilképeké, melyeket csak nézünk. Utóbbiaknál a tárgyi jelleg háttérbe szorul a képi illúzióval szemben, vagy éppen az esztétikai élménybe belejátszó feszültség keletkezik az „anyagtalan" kép és anyagi hordozója között (pl. gobelin). A kísérleti textil lehetőségei ezen a téren: 1. még nyilvánvalóbbá teheti ezt a feszültséget; 2. megszüntetheti azzal, hogy magát az anyagot és technikát teszi meg témájául; 3. háromdimenziós tárgyakat hoz létre — akár szuverén formai összefüggéseket bemutató plasztikákat, akár figurális „textilszobrokat", akár pedig már meglévő használati tárgyak ábrázolásait ; 4. éppen ellenkezőleg, „dematerializálja" a textilt, s ezzel gondolati-szellemi területekre is kiterjeszti érvényességi körét. ÉRZÉKELÉS. A textil eredendően minden érzékszervünket foglalkoztatja: látjuk, tapintjuk, hőérzetet kelt, mozgás közben sajátos hangot ad stb. Dísztárggyá, értékké, „műalkotássá" válásával mindinkább optikai minőségei kerültek előtérbe : „mindent a szemnek, semmit a kéznek". Akusztikai tulajdonságaival (hangszigetelő képességével) legfeljebb a koncerttermek, hangstúdiók és tanácskozóhelyiségek tervezői számolnak. Ismét csak a kísérletező művész gondolt arra, hogy a textilnek vissza kell adni érzéki teljességét. Moholy-Nagy László tanítványai a Bauhausban ma is követendő tapintásvizsgálatokat végeztek. Soto „pnetrable"-jaiban a bőrünkön érezzük a szálak érintését. F. E. Walther manipulálható textiltárgyaival csoportos téralakító játékokra és mozgásakciókra nyílik lehetőség. A felfüggesztett, mozgatható textilplasztikák virtuális térélményt keltenek ; ez már ismét a látásérzékelés területe — ahol figyelemreméltó kísérletek folynak az átlátszó, áttört, fényelnyelő, fényérzékeny, vagy meglepő anyag- és térillúziót keltő textilekkel. TÉR. Magyarországon a kísérleti textil expanziója a tértextillel vette kezdetét. Mindaddig csak épületbelsők falán vagy padlóján elhelyezett faliképben vagy szőnyegben tudtunk gondolkodni — amint a „falkárpit" kilépett a térbe, egyszerre észrevettük, hogy a textil — ruha, sátor, zászló, kötél, ejtőernyő stb. formájában — mindig is jelen volt külső tereinkben is. Csak a „művészi" textil hiányzott onnan. Most már azt is ki merjük tenni az időjárás viszontagságainak. A bayeux-i falkárpit óta talán most először terelődött a figyelem a monumentális textil, és általában a méretek szerepére. (A „szakma" még a „miniatűr textilek" látszólag nevetséges műfaját is vállalni merte.) A térbeliség másik vonatkozása : hirtelen kiderült, hogy a textilművészet mindeddig szinte kizárólag függesztett állapotban, vagy szilárd támaszok segítségével létezett. Most 323