Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 9-10. (1975-1976) (Szombathely, 1980)

Helytörténet - Lagzi István: A Nyugat-Magyarországon elhelyezett lengyel katonai menekültek történetének néhány kérdése

kilométerre a táborunktól már németek voltak. Németek, akiket annyira gyűlöltünk, s akiktől sok szempontból féltünk is. Szerettünk volna olyan táborba kerülni amely közel volt a magyar— jugoszláv határhoz."

8 A lengyelek kérését elsősorban a létszám és az elszállásolásra alkalmas épületek hiányában (bár a budapesti német követ tiltakozását is figyelembe vették) nem lehetett teljesíteni. így az ország északi, északnyugati helységeiben is több tízezer katonai személyt helyeztek el. Nyugat-Magyarország közlekedési csomópontjában Győrben a Teleki utcában lévő laktanyában 177 lengyel tisztet és 30 katonát, a gyalogsági laktanyában 392 tisztet valamint 39 tiszti családtagot, továbbá 80 legénységi állományú személyt helyeztek el. (A legénységi létszám egy időben elérte az 1290 főt. A tisztek létszáma 1940 tavaszán viszont lecsökkent 265 főre.) Mosonmagyaróváron szintén több lengyel katonai internáló tábor volt. A városi sörgyárban 5 tiszt, 268 katona (egy repülős egység maradványa) került elszállásolásra. A Fekete Sas Szállodában lévő szobákat a magasabb rangú tiszteknek (őrnagy, alezredes, ezredes) tartották fent. A salétromgyár használaton kívüli épületében szintén „tábort" létesítettek. Itt 23 tiszt és 1110 katona részére biztosítottak szállást. Rajka községben, alig 4 kilométerre az osztrák határtól egy üresen álló határőr laktanyában 5 tisztnek valamint 203 katonának rendeztek be tábort. Mosonmagyaróvár és a szlovák határ között, közel a Dunához két tábort is létesítettek. Püski községben a határőr laktanyában 5 tiszt és 280 katona, Kisbodak községben a volt utász táborban 6 tiszt, 1180 katona nyert elhelyezést. (Van olyan forrás, mely 1080 fő katonáról tesz említést.) Nagycenken a Széchenyi kastélyban, illetve a kastélyhoz tartozó gazdasági épületekben (malom, cukorgyár) viszonylag szerény körülmények között 60 tiszt és 1650 katona kapott szállást. Kiscenken mezőgazdasági épületekben 5 tisztet és 550 katonát helyeztek el. Az elhelyezési lehetőségek 1939. október első felében egyre csökkentek. Sopron megyében — ideiglenesen — uradalmi istállókat is igénybe vettek, de pl. magtárakban is helyeztek el katonákat. 1939. október 2-án a petőházai vasútállomásra — más táborban létszám felettivé vált — 180 lengyel katona érkezett. Részükre Bregenc-majorban új tábort létesítettek. Az elhelyezés azonban jogos elégedetlenséget okozott, hiszen az első napokban kevés volt a fekhely, hiányoztak az elemi kényelmi feltételek. A szállásul kijelölt épületek zsúfoltak voltak. A táborban 55 tiszt és 3300 katona lett elszállásolva. Hasonló volt a helyzet a közeli Petlend-pusztán is, ahol a tábor keretlétszámát 55 tisztben és 3300 katonában állapították meg. Ez utóbbi két tábort „átmeneti" tábornak szánták, ennek ellenére a táborban (a körülmények megjavítása, átalakítások stb. után) évekig laktak lengyel katonák. Nyugat-Magyarország egyik legnagyobb lengyel katonai táborát Sárváron, az 1926-ban megszűnt műselyemgyár néhány épületében alakították ki. Az első katonai csoport 1939. szeptember 22-én érkezett Sárvárra. Röviddel később újabb lengyel csoportokat irányítottak a táborba. A legmagasabb létszám 110 tiszt és 3750 katona volt. Vas megye székhelye, Szombathely is kivette részét a menekültek elszállásolásából. Az „Export" malomban (gabonaraktárban) közel 1000 katonai személyt helyeztek el. Többen magánházakban laktak. A törzstiszteket szállodában étkeztették, számukra szállodai szállást biztosítottak. A lengyelellenes szélsőjobboldali propaganda Szombathelyen jelentkezett először. A szélsőjobboldali elemek elhíresztelték : a menkültek miatt élelemhiány lesz, a lengyelek „rémhírterjesztők", feltűnően németellenesek. Ez utóbbiakat a németek nem nézik majd tétlenül. A menekülteket Szombathelyről — döntően ilyen okok miatt — kellett eltávolítani. Nagy Részük Petlendpusztára (és ideiglenesen Szakony községbe) került. A menekültek elhelyezésére számos helyen kastélyokat is igénybe vettek. Gyöngyösapáti községben az Apponyi kastélyban 57 lengyel törzstisztnek adtak szállást. Bük községben Walkó Lajos volt külügyminiszter kastélyát rendezték be „lengyel laktanyának". A kastélyban és a mel285