Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 9-10. (1975-1976) (Szombathely, 1980)

Helytörténet - Lagzi István: A Nyugat-Magyarországon elhelyezett lengyel katonai menekültek történetének néhány kérdése

léképületekben több mint 400 személyt szállásoltak el. A tábor legmagasabb létszáma — rövid ideig — 502 főt számlált. Az 1939. szeptember 19-én kelt honvédelmi miniszteri rendelet a menekültek elhelyezésére Tapolca, Murakeresztúr, Újdörögd-puszta, Lazsnak-puszta, valamint Nagykanizsa (később, 1940 közepén Zalaszentgrót és Zalabér) helységeket is kijelölte. A lengyel katonai személyek gyors elhelyezése érdekében Zalaegerszegen 500 fős, Murakeresztúron az üresen lévő határőr laktanyában 200 fős internáló tábor felállítását rendelték el. A vártnál nagyobb létszámú menekült csoport érkezése miatt azonban Murakeresztúron 5 tisztet és 325 katonát kellett elszállásolni. Tapolca község üdülő jellege miatt nem fogadott menekülteket, ezért Újdörögd-pusztára irányították a menekülteket. A katonai lőtér használaton kívüli épületeiben és fabarakkokban összesen 5 tisztnek, 275 katonának biztosítottak szállást. Az egyik legfontosabb tábort Nagykanizsán létesítették. A város előnyös földrajzi fekvése, a magyar—jugoszláv határhoz való közelsége miatt a magyarországi lengyel emigráció egyik illegális központja lett. A város katonai kórházának barakkjaiban, üzemi épületekben (részben magánházaknál) 572 tisztet (más forrás szerint 560), valamint 2100 katonát helyeztek el. A létszám szeptember végén és október elején volt a legmagasabb. Október 10-én összesen 3302 lengyel menekült tartózkodott Nagykanizsán. A lengyel menekültek érkezését (internáló táborok létesítését) a lakosság élénk figyelemmel kísérte. A vasúton utazó lengyeleknek a lakosság élelmet adott, ahol a vonat tovább időzött, ott a menekülteket házaknál és a vasútállomáson létesített alkalmi konyhákon vendégelték meg.

9 Számos helyen lelkes lengyelbarát rokonszenv tüntetésre is sor került. Nagycenk községbe 1939. szeptember 25-én érkezett lengyel katonai csoportot az átutazóban lévő középiskolások üdvözölték. A rögtönzött ünnepségen a diákok a lengyel himnuszt is elénekelték. Éltették a lengyel katonákat.

10 h petőházai állomásra érkező lengyel katonákat is nagy tömeg üdvözölte. Fertőszentmiklós községben gyümölccsel vendégelték meg a katonákat. Sokan virágot adtak a lengyeleknek. Sárváron szintén lengyelbarát hangulatban fogadták a menekülteket. 1939. szeptember 22-én este 8 óra körül „Nagy tömeg várta a lengyeleket. Kordont kellett vonni a katonaságnak az állomás körül, hogy [a lengyeleknek — L. I.] helyet biztosíthassanak."

1 ' A Vasvármegye с újság egyik cikke a táborbeli helyzetre utalt. „Ott üldögélnek szegények... szemükben az átélt izgalmak minden rémületével. Néhány koffer, csomag, ruhadarab, amit magukkal hoztak. (...) Az ablaknál egy tiszt áll. Azon szerencsétlenek közé tartozik, akik valamilyen csodálatos véletlen folytán családjaikkal együtt jöhettek hozzánk."

12 Szabó József visszaemlékezése szerint a Bük községbe Irányított lengyel menekülteket a helyi lakosság ugyancsak nagy tapintattal fogadta. „1939. szeptember 24-ét, egy vasárnapi napot írtak akkor, amikor híre érkezett, hogy községünkbe lengyel menekültek érkeznek. Megmozdult a falu lakossága, így nagyon sokan fogadták őket a vasútállomáson. Nem merő kíváncsiságból, hanem együttérzéssel és ragaszkodó szeretettel. (...) Elhelyezkedésük az érkezési nap délutánján megtörtént, majd a lakosság élelmet : kenyeret, szalonnát, kolbászfélét, cukrot, sült tésztát és kalácsot vitt nekik. Mindenki ki akarta venni részét a megsegítésből."

13 Hasonló helyzet alakult ki Nagykanizsán is. A helyi „... lakosság igaz szeretettel és részvéttel fogadta a lengyeleket. Nagykanizsáról és a közeli Miklósfáról a lakosság kosárszámra vitte oda az élelmet és a cigarettát- (...) A lengyel menekültek és a város közötti kapcsolat meleg és szeretteljes volt. (...) A magyar családok örültek, ha egy-egy menekülttel megismerkedhettek, meghívhatták őket családjuk körébe."

14 Az egyszerű emberek mellett számos tehetős, befolyásos személy is a menekültek mellé állt. A soproni vasárugyár nagyműveltségű igazgatója Becht Rezső szívesen alkalmazott lengyel munkásokat. Több esetben családi házában is vendégeskedtek lengyelek. Gróf Cziráky József földbirtokos, felsőházi tag Dénesfa községben lévő kastélya hosszú ideig a lengyel katonai konspirá286