Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 9-10. (1975-1976) (Szombathely, 1980)

Helytörténet - Lagzi István: A Nyugat-Magyarországon elhelyezett lengyel katonai menekültek történetének néhány kérdése

így érthető, hogy Teleki miniszterelnök távlati külpolitikai manőverezéseiben a nyugati hatalmak támogatását élvező lengyelek segítségére (is) számított. Megállapíthatjuk, hogy a magyarországi lengyel menekültek és a kormány viszonyát — a hagyományos történelmi kapcsolatok és a köztudatban is mélyen gyökerező barátság mellett — külpolitikai szempontok határozták meg. A menekülteknek kialakított — szervezkedési, kulturális és szociális — lehetőségek, az irányukban megmutatkozó társadalmi rokonszenv a magyar szélsőjobboldali körökben ellenérzést váltott ki. Ahol lehetett nehézségeket teremtettek, a lengyelbarát hangulat megmérgezésére törekedtek. Ezt a törekvést azonban kezdetben kevés siker koronázta, a lakosság örömmel és szeretettel fogadta a lengyel menekülteket. Számos helyen „éljen a lengyel!" felkiáltással: virággal és élelemmel üdvözölték a lengyeleket. Az események jelentőségét (és főleg a külsőségeket) nem szeretnénk túlbecsülni. A menekültek mellé álló, a rokonszenv tüntetésben részt vevő lakosság többsége csak segíteni akart a nehéz időket megért, bajba jutott lengyel nép képviselőin. A belső indíték — melyet figyelmen kívül hagyni nem lehet — a segítő szándék volt, mely a magyarországi lengyelbarátság gazdag, sokévszázados tartalékából, a rokonszenv tiszta forrásából táplálkozott. Ezrek voltak akik azt vallották, hogy „... amit a háború első hónapjaiban a lengyelekért tettünk, az't barátságból tettük. Az első napokban, hetekben semmi más célunk nem volt, csak segíteni akartunk, hiszen azokon segítettünk akiket a németek elűztek szülőföldjükről. Az akkori helyzetnek megfelelően nem volt már lehetőségünk érzéseink kinyilvánítására. Aztán gondoltuk, később tudtuk, hogy amit a lengyelekért teszünk, azt a németek ellen tesszük, csináltuk hát nagy lelkesedéssel, hiszen Lengyelország a menekültek révén oly közel állt hozzánk.''''

5 A lengyelek megsegítésében részt vett emberek tisztességéről, önfeláldozó humanitárius tevékenységéről csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk. Többségük nyilván nem is tudta, hogy a magyar—lengyel történelmi kapcsolatok tevékeny részesévé válik. „Arra meg végképp nem gondoltak, hogy... tettük németellenes, majd később [Magyarország német megszállásának idején — L. I.] antifasiszta tevékenységgé növi ki magát."

6 Nem kevesen voltak azok sem, akik ösztönösen, vagy tudatosan, politikai meggondolásból, a németek ellenében a lengyeleket támogatták. „Megértettük azt, hogy a lengyelek nem nyugodhattak bele országuk, szabadságuk elvesztésébe. Mély rokonszenvet éreztünk a lengyelek iránt. A szívből jövő tiszta barátság érzésével fordultunk a harcoló Lengyelország felé. (...) Utólag bevallva, a nagypolitikából keveset értettünk, azt azonban éreztük, hogy aki a szabadságáért harcoló lengyeleket segíti, az jó ügyet szolgál."

7 Tanulmányunkban a Nyugat-Magyarország megyéibe irányított több mint 20 ezer lengyel katonai menekült elhelyezésének, tábori életének néhány, sajátos kérdésével kívánunk foglalkozni. Elhelyezési viszonyok A Magyarországra érkezett lengyel menekültek jelentős részét — közel a felét — Nyugat és Délnyugat Magyarország területén szállásolták el. A menekültek elhelyezésére a magyar hatóságok nem készülhettek fel tervszerűen. így számos „ideiglenes" tábort kellett felállítani. A táborok egy részének berendezése, az egészségügyi feltételek (orvosi rendelő, betegszoba stb.) megteremtése több hetet vett igénybe. Ahol üresen álló kaszárnyákba kerültek a lengyelek (pl. Rajka, Kisbodak) ott napok alatt megoldódtak a problémák. Néhány más táborban,(pl. Bregenc-major, Petlend-puszta) a szükséges feltételek megteremtése hónapokat vett igénybe. A „jó" és a „rossz" tábor gyakran nem a berendezés, hanem a földrajzi helyzet függvénye volt. Az elhelyezés megítélésében lengyel részről a politikai szempontok is jelentős szerepet játszottak. A magyarországi lengyel emigráció katonai vezetősége (Przedstawicielstwo Wojska Polskiego) az ország déli megyéibe; Somogy, Zala, Baranya, Bács megyékbe akarta koncentrálni a menekülteket. „Amikor megtudtam hol fekszik Nagycenk, félelem vett rajtam erőt. Néhány 284