Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 9-10. (1975-1976) (Szombathely, 1980)

Helytörténet - Lagzi István: A Nyugat-Magyarországon elhelyezett lengyel katonai menekültek történetének néhány kérdése

SAVARIA 9- 10. KÖTET A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1975—1976 A NYUGAT-MAGYARORSZÁGON ELHELYEZETT LENGYEL KATONAI MENEKÜLTEK TÖRTÉNETÉNEK NÉHÁNY KÉRDÉSE LAGZI ISTVÁN 1939 őszén a megszállók elől több tízezer lengyel állampolgár külföldön keresett menedéket. ' A külföldre özönlés a háború első hetében megindult. Háry András varsói magyar követ — látva az események alakulását — szeptember 13-án arra kérte a magyar hatóságokat, hogy a lengyelek Magyarországra menekülését hatóságilag könnyítsék meg.

2 így is történt. Gróf Teleki Pál miniszterelnök javaslatára a magyar—lengyel határt megnyitották a menekülők előtt. A magyar kormány jóindulatú magatartása komoly segítséget jelentett az élet-halál harcát vívó Lengyelországnak. A német megszállók elől Magyarországra érkezett lengyel katonai és polgári személyek száma igen jelentős volt. írásban rögzített létszámuk meghaladta a 60 ezer főt. A II. világháború alatti magyar—lengyel kapcsolatok elemzésénél mindenekelőtt figyelembe kell venni a két ország eltérő politikai helyzetét. A háború kitörésének időszakában Lengyelország a nyugati hatalmak szövetségese, Magyarország az Antikomintern Paktum aláírójaként (majd később, 1940. november 20-án a háromhatalmi egyezményhez csatlakozott országként) a ,/násik" oldalon található. A tanulmány tárgykörébe tartozó időszakban számos politikussal és katonatiszttel találkozhatunk, akik helyesen ítélték meg a nemzetközi események alakulását. Felismerték az egyre szorosabb német orientációból következő veszélyeket, sőt állásuk, osztályhelyzetük engedte módon németellenesek voltak. Ezekre a személyekre kisebb vagy nagyobb mértékben, de számíthattak a Magyarországra érkező lengyel menekültek. Az egykori vezérkari tiszt, Kádár Gyula memoárjában szintén utalt arra, hogy a magyar—lengyel barátságnak érzelmi alapon a hadseregben is nagy számban voltak hívei. A számos példából egyet feltétlenül meg kell említeni. A pécsi IV. hadtest vezérkari főnöke, Lengyel Béla tábornok is „... őszinte barátja a lengyeleknek... s most, hogy a németek megtámadták őket kötelességének érzi segítségükre lenni, kérni akarja elbocsájtását a honvédségtől, és harcolni akar a lengyelek oldalán. Véleményem az volt, hogy ez ezt mint magyar katonatiszt nem teheti meg, ránk Magyarországnak van szüksége, bármennyire is együttérzünk a lengyelekkel. [Kiemelés tőlem — L. L] Lengyel Béla rövid vitatkozás után feladta tervét, de táviratozni akart a lengyel hadsereg vezérkari főnökének — aki személyes jóbarátja —, hogy velük érez és sok hadi sikert kíván."

3 A lengyelek segítése terén (kormányszinten) elsősorban a miniszterelnökre valamint Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszterre lehetett számítani. Teleki Pál miniszterelnök a II. világháború előtt is ismert volt lengyelbarátságáról. A háború alatt haláláig sokféle formában segítette a Magyarországon élő lengyeleket. A trianoni békeszerződés revíziója érdekében a németekkel együttműködő Teleki védelmébe vette a megszállók elől elmenekült lengyelek tízezreit. Lehetőséget adott több mint 30 ezer lengyel katonának, hogy Magyarországot elhagyva, francia, majd brit területen harcoljon a németek ellen.

4 Teleki szerette és tisztelte a lengyel népet. A háború előtti lengyel kormányok külpolitikájával fő vonalaiban egyetértett, sőt a lengyel háborús emigráció tevékenységét is nagyra értékelte. 283