Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 9-10. (1975-1976) (Szombathely, 1980)

Helytörténet - Ács Zoltán: Hans Sachs és költészetének kőszegi vonatkozásai

török ellenes küzdelme a német históriás énekek és a „neue Zeytung", az újságlapok szerzőit már a 14. századtól foglalkoztatta, tehát Hans Sachs énekének tárgya nem volt új a korban. Nemcsak azok a németek írtak a magyarok honvédő harcairól, akik a magyar királyok vagy főurak szolgálatában álltak (Peter Suchenwirt, Oswald von Walkenstein, Michael Beheim), hanem számtalan históriás ének és újságlap névtelen szerzője is. A korábban megvetett, lenézett magyarság a török ellenes harcok nyomán csodálatra és elismerésre talált a német közvéleményben. A magyarok ellenállásában saját védelmét is látta és a fejleményeket érthető módon élénk figyelemmel kísérte. A 16. századi német közvélemény legőszintébb tolmácsolója a fentebb már említett két műfaj, a históriás ének és a „neue Zeytung", azaz az újságlap volt. A népénekes állást foglalt az eseményekkel kapcsolatban, s mivel nemcsak a hírnév vágya, hanem legtöbbször anyagi érdekeltsége is hajtotta, mecénása véleményét juttatta kifejezésre dicséret vagy kritika formájában. Az újságlap szerzői arra törekedtek, hogy minél több szenzációt vigyenek bele a valóságos eseményekbe. A történteket, legalább is magvában, többnyire tárgyilagosan közvetítették, de a körülményeket felnagyítva, különböző okokból elferdítve írták le. Mindenesetre az érdeklődés kielégítésére törekedtek és igyekeztek a közhangulatot kifejezni. A históriás énekek írói, az újságlapok szerzői kezdettől fogva a császárt, és a birodalom vezetőit okolták a mohácsi csatavesztésért, a magyarság helyzetéért, mert a magyarokat cserbenhagyták, nem nyújtottak nekik segítséget. A császár iránti ellenszenv megnyilvánulása főképp azután erősödött meg, amikor a török Bécs ellen vonult és a török veszély közvetlenül érintette a németséget. Hogy a megénekelt események ne veszítsenek aktualitásukból, ezért a Zeitungssängerek arra törekedtek, hogy minél gyorsabban számoljanak be az eseményekről. így például a mohácsi csata után már harmadik napon napvilágot látott Németországban az első, a mohácsi csata kimenetelét közlő nyomtatott újságlap. A mohácsi csatáról sok német újságlap és históriás ének emlékezett meg. Szerzőik vagy hivatásos tudósítók, vagy Landsknechtek, zsoldosok voltak. Nürnbergben öt jelzett kiadást nyomtattak ki a mohácsi csatavesztésről, ami jól mutatja, hogy a várost élénken foglalkoztatták az események. Az állandóan fennálló, rémületet keltő török veszély érzése, és a kőszegiek bátor helytállása, Bécs és annak esetleges eleste után a birodalom megmentésén érzett öröm és lelkesedés nyomán írta Hans Sachs Istenhez intézett fohászát, hálaimáját, amelybe Kőszeg helytállását is belefoglalta. Sachs három hónappal a kőszegi ostrom után, 1532. november 30-án írta az ,Дт Klag zu Gott (über die grausam wüterei das grausamen Türgken) ob seinen viel Kriegen und obsigen" (Panasz Istenhez / a rettenetes török szörnyű pusztításairól / ostromairól és megverettetéséről) című versét. A 193 soros költemény egyik 16. századi másolata a kőszegi múzeumban található. (Leltári száma: 56.164.1) A versben a következő sorok vonatkoznak közvetlenül Kőszegre: „Újra belesajdul a fájó sziv A török ismét Némethon ellen viv, Hatalmas hadával bekerité a kis mezővárost, Uram, segítsd Kőszeget, ő vivni kész már most! Tizenkét ostromban verve menekül a török had Útját Karinthia és Steiermark felé véve halad. Keserű haragja feldúlja a már korábban kifosztott tájat, Útját rablás, gyilkosság kiséri, s marad a keserű bánat." (Fordította: Á. Z.) Hogy valóban milyen veszélyt jelentett a török közelsége a németek számára, arról vallott Hirnik Lőrinc lékai tiszttartó is Nádasdy Tamáshoz intézett levelében, amelyben arról írt, hogy ha Kőszeg nem tartóztatja fel a törököt, akkor az meg sem áll Németország nyugati határáig. Sachs 12 ostromot említett versében, Hirnik, aki Jurisichhal személyesen is találkozott, 19, a város levéltárában őrzött kézirat ugyancsak 19 ostromról számolt be. Az augsburgiak szerint a török 13 ostromot intézett a vár ellen. Sinkovics István egy korábbi tanulmányában már utalt arra, hogy az 280