Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 9-10. (1975-1976) (Szombathely, 1980)

Helytörténet - Ács Zoltán: Hans Sachs és költészetének kőszegi vonatkozásai

sottsága, irodalmi tájékozottsága nyomán sokszínű kép bontakozik ki művészetében. Tárgyait széles körből, az antik mitológiából, ókori szerzőktől, a bibliából, népkönyvekből, hazai tréfás elbeszélésekből és külföldi novellákból merítette. A mások szövegét, témáit szabadon átvette, aktualizálta és sajátos, népi stílusba öltöztette. Néhány példa jól szemlélteti a költő széleskörű tárgyválasztását. „Tragédiáiéenthauptung Johannis", 1550(Jánoslefejezésénektragédiája)témáját a Bibliából, a „Tristant mit Y saláén", 1553 (Trisztán és Isoldát) egy korabeli német népkönyvből, a „Die gedultig und gehorsam marggräfin Griselda", 1546 (A türelmes és engedelmes Griselda őrgrófné) komédiát Boccaccio-tó\ merítette. 1550 és 1554 között írt 35 farsangi játékának tárgyát Boccaccio Decameronjából, az Eulenspiegelből és más különböző tréfás elbeszélésgyűjteményekből vette. A „Farent schueler indparadies", 1550 (A vándordiák a paradicsomban) motívumai Pauli elbeszélésgyűjteményében, a „Die Bürgerin mit dem Thumbherrn" 1552 (A polgárnő és az ostoba úr) gyökerei a Gesta Romanorumban találhatók. A Schwankok, tréfás bohózatok, elbeszélések Sachs legismertebb darabjai a farsangi játékok mellett. Ezekben a hol humoros, hol gúnyos hangvételű elbeszélésekben kora polgárának kicsinyes, korlátolt gondolatvilágát, életmódjának igénytelenségét állította pellengérre. Legismertebb Schwankjaiban kora társadalmának minden rétegét, képviselőjét felsorakoztatta. Ezekben a folklorisztikus, a kor emberéhez közvetlenül szóló, vidám történetekben érvényesült leginkább Hans Sachs megnyerő humora, naiv egyszerűsége, amely még a hagyományos témák megközelíthetetlen alakjait is megfricskázta, életközeibe hozta. Ilyenek a „Sankt Peter mit den Landsknechten" , 1557 (Szent Péter és a zsoldosok), a „Der Schneider mit dem Panier", 1563. (A szabó a lobogóval) és a társadalom parazitái ellen írt szatírája, a „Das Schlaraffenland", 1530 (Az eldorádó). A korát foglalkoztató problémákat a népköltészetből ismert figurák szájába adta és kíméletlenül kifigurázta a korlátolt világi és egyházi hatalmasokat. Kritikus társadalomszemléletére jellemző a „Von dem frommen Adel" A finom kis nemességről, én. című, kora társadalmi korlátairól beszámoló schwankja. Frankfurtban fel akartak akasztani egy fiatal útonállót. De olyan rokonszenves volt, hogy még néhány nemes is kegyelmet kért számára. Mikor azonban megtudták alacsony származását, mentegetődzve így szóltak: „Ő nem a mi nemes fajtánk Ezt nem tudtuk korábban mán, Gyorsan el innen vele Mielőbb hulljon le a porba a feje." (Fordította: Á. Z.) Megrázó erővel festi le a háború borzalmait „Landtsknechtspiegel", én. (Zsoldostükör) című költeményében. „A természet nagy teremtő Istene" titokzatos légi útra viszi a költőt, elpusztult tájak fölé. Városok és falvak füstölgő romjai merednek az égre, emberek menekülnek az utakon, járvány dühöng. A zsoldosélet romantikájáról lerántja a leplet. Bemutatja, mily nyomorúságos és nehéz a sorsuk, és hogy a hősiességhez, nagy tettekhez semmi köze sincs annak, amit csinálnak. A költemény végén hangzik fel Hans Sachs hitvallása : „Elegem van a háborúból!" De Sachs nem zárkózott be a polgárember szűk, hétköznapi világába se. Élénken reagált kora minden jelentős eseményére. A történelem és a társadalmi kérdések iránti nyitottságát jelzi, hogy a reformáció küzdelmeiből számos verses és prózai vitairattal vette ki részét. A „Wittenbergische Nachtigall", 1532 (Wittenbergi fülemüle) című költeményében a nagy reformátort, Luther Mártont köszöntötte. A reformáció társadalmi horderejét azonban nem ismerte fel. Lutherrel és a városi polgársággal együtt ő is szembefordult a felkelő német parasztokkal 1525. évi német parasztháborúban. Politikai állásfoglalása később tartózkodóbb lett, mivel Nürnberg város tanácsa cenzúrázta műveit. A magyar történelemből két esemény ihlette meg Hans Sachsot. Feldolgozta a Bánk bán históriát és megénekelte Kőszeg török elleni győzelmét (1532. augusztus 10—29.). A magyarság 279