Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 9-10. (1975-1976) (Szombathely, 1980)

Helytörténet - Söptei István: Sárvár mezőváros tanácsának tevékenysége 1845–1846. évben

gazdaságban munkálkodók, legyenek őstermelők, avagy az ipar mellett kiegészítő jövedelemforrásként mezőgazdasági munkát végzők, érdekeinek védelme, a termelés segítése a mezővárosi tanács feladatkörébe tartozott. A város által foglalkoztatott mezőpásztorokról, csordásokról már szóltunk. A mezővárosi tanács dolgozta ki a házas polgárok legeltetési rendjét. A tilosban való legeltetés, a kidolgozott rend megsértése sok problémát okozott a tanácsnak. Az egyes ügyiratokból kitűnik, hogy különösen a molnárok juhászai és gulyásai szegték meg a szabályokat, de találkozhatunk a főtisztelendő juhászának szabálysértési ügyével is. Gyakran előfordult, hogy a mezőpásztoroksegítésére ki kellett rendelni a városi hadnagyot és tizedeseket is. „Horváth István osztályi mezőpásztor jelentése következtében kiküldetvén a városi tanács rendeléséből Gábriel János városi hadnagy, Kelemen Ferenc és Pap József tizedesek..., hogy Fördős János középmolnár juhászai ismét a tilalom ellen a vetésben juhait őrizni bátorkodik az írt juhász bojtárjával, úgy Németh István molnár édes fia, még más két férfi cseléddel együtt utánok kutyákkal eredvén őket megtámadták, szidalmazták és a kiküldötteknek istenét, teremtését mívelték, huncut névvel böcstelenítették, kutyáikat reájuk ingerelték..." — olvashatjuk a jegyzőkönyvben. A mezővárosi tanács vidéki elöljárókkal becsültette meg az okozott kárt. A 25 birtokos becsült kára 59 forint 25 krajcár, és miután „ezen kártétel... erőszakosan is tétetvén, a mezei rendtörvény rendelete az volna, hogy kétszeresen számíttasson..." Az okozott kár kétszeres összegén túl a tanács kötelezte a kártevőt a becsüsök költségeinek, fuvardíjának, a tanácstagok díjának és a tanácsülés költségeinek, a városszolgák fizetésének megtérítésére és 4 forint büntetéspénz megfizetésére.

30 Mint tudjuk, Sárvárott a szőlőbirtokosok hegyközségi szervezetet alkottak. A hegyközség ügyeiben illetékes hegymester a szüret időpontjának meghatározását a mezővárosi tanácstól kérte. Csupán érdekességként említjük meg, hogy a határozat szerint a szőlőtulajdonosok csak a hegymester szüretelése után láthattak munkához.

31 Fentebb már említettük a városi gyűlésekkel kapcsolatosan, hogy a tanács képviselte a mezővárospolgárságának érdekeit az uradalommal szemben. Az ott elmondott birtokcserén túl is hozott a mezővárosi tanács határozatot az uradalmi és polgárbirtokok cseréjére. Azonban a végzési naplóból arról is értesülünk, hogy az uradalom ezt nem fogadta el. „Ez alkalommal felvétetett a Tettes (tekintetes) úriszéken bevégzett és kedvetlen, sőt sérelmes határozatok elleni tett sérelmek, amelyek iránt az executio végrehajtása az uradalmi ügyviselőre bízatván, ennek elkerülése és a perek feljebb vitele megnyerése tekintetéből elhatároztatott, hogy két tanácsos urak minél előbb a királyi kancelláriához az executio megszüntetésére nézvést kérelem levélért menjenek, a felfüggesztés esetére és onnét perre nézvést parancsolatok hozzanak." Bár a jelzett ügyiratból nem tűnik ki, hogy milyen ügyben hozott a mezőváros számára az úriszék kellemetlen döntést, a megelőző tanácsi határozatok alapján feltételezhető, hogy a már jelzett birtokcserék ügyében fordul a tanács a királyi kancelláriához panasszal. E tények alapján megállapítható, hogy a XVIII. századi birtokperek az uradalommal a reformkorban is folytatódtak. S hogy az uradalom és az úriszék a mezőváros felett nem hozhatott ítéletet, azt bizonyítja egy falopási ügy is. Az uradalom a mezővárosi tanácsot kérte, hogy a Tilos erdőben falopáson ért polgárokat büntesse meg, és a kirótt büntetéspénzt fizesse be az uradalomnak.

32 A mezővárosi tanács feladata volt a polgárok egymásközti vitás ügyeinek intézése, az igazságszolgáltatás. E munka rendkívül sokoldalú tevékenységet igényelt, hisz az adóssági, tartozási ügyeken túl a tanácsnak kellett foglalkoznia a becsületsértési panaszokkal, magánlaksértéssel, lopási ügyekkel, kocsmai verekedéssel, duhajkodással, éjszakai csendháborítással stb. Ezen igazgatási munka azonban egyúttal bepillantást enged a korabeli büntetőjogi gyakorlatba is, érdekes adalékokat kapunk a büntetési formákra vonatkozóan. A végzési napló bővelkedik adóssági ügyiratokban. A tanács általános gyakorlata szerint az adóst határidő kitűzésével kötelezték tartozásának megfizetésére, s ennek nem teljesítése esetén éltek a végrehajtás eszközével, s a bírói zár megtörténte után az adós lefoglalt javait elárverezték.

33 244