Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 9-10. (1975-1976) (Szombathely, 1980)
Helytörténet - Söptei István: Sárvár mezőváros tanácsának tevékenysége 1845–1846. évben
A szomszédok békétlensége, szópárbaja gyakran fejeződött be a tanácson. Az ügyiratok szerint súlyosabb esetben nem volt ritka az áristomba zárás sem. Máskor az elmarasztaltat panaszpénz fizetésére és megkövetésre ítélték. A tanács büntette a hamis vádaskodást is. Egy mezővárosi gazdaasszony panasszal élt szolgálójával szemben. Miután bebizonyosodott, hogy a vádaskodás alaptalan volt, a panasztevőt 4 forintra büntették, amelyet a vádlott kapott „szolgáló szenvedési pótlék" címén. 34 S folytathatnánk a sort lopási ügyekkel. Egy magánlaksértési és verekedési ügyben a tettest 24 órai börtönre és 8 forint pénzbüntetésre ítélték, amelyet „szenvedéspénz" címén a sértettek kaptak. 35 A kocsmai mulatozásból eredő éjszakai lármázások, verekedések ugyancsak sok munkát adtak a tanácsnak. E verekedések gyakori szereplői voltak a céhlegények és kocsisok. Egy ilyen utcai verekedés résztvevőit 12 pálcaütésre ítélték. „Nem különben Kolman János és Meszlényi Ignác, kiknek magok rossz viseletek már ismeretes, úgy már meg is fenyíttettek, eddig nem használván meg nem jobbultak, az elveendő büntetésen fölül mivel több ifjaknak általuk tett megvesztegetések is bebizonyosodván, ne hogy még több ártatlanokat is gyakorlott szokások szerint elrontanának, és szomorú következtetések történnének, úgy békésen éjjeli nyugvó polgárok s lakosok, ezeknek lármázásától és nyugtalanságától megmenekedjenek, a városból leendő tüsténti kiutasítása elrendeltetvén." — olvashatjuk a mezővárosi tanács ítéletében. Egy éjszakai lövöldözés kapcsán a tanítósegédet 2 forint büntetéspénzre ítélték, melyet az éjjeliőrnek tartozott fizetni. 36 A végzési napló ügyiratai kevés adattal szolgálnak a város kulturális életére vonatkozóan. A már említett városi tanítósegéd szabálysértési ügye bizonyítja, hogy több tanerős iskola működött Sárváron. Egy, a tanácsnak beadott kérvényből arról értesülünk, hogy egy sárvári fiatal Szombathelyen elvégezte iskoláját és felvételt nyert a piarista szerzetbe. 37 A fentieken túl az ügyiratok a céhes iparban foglalkoztatott inasok és legények életére, tanuló éveire szolgáltatnak adalékokat. A tanács és a céhek viszonyára a későbbiekben még visszatérünk. A mezővárosi tanács által végzett munka elemzésekor már néhány helyen utalás történt a városi kasszára, a városi alkalmazottak fizetésére, s az egyes ügyek kapcsán a városi bevételekre is. Talán mégsem lesz felesleges, ha megpróbáljuk felvázolni a mezőváros gazdálkodásának alakulását, a város bevételi forrásait. A megelőző időszakokban is a városban letelepedni kívánóknak bizonyos összeget kellett fizetni. Ugyancsak a bevételeket növelte a városi tisztségek megváltása, valamint a város birtoka/naA: jövedelme. Gyakran előfordult kölcsönfelvétel is. 37 Bár a végzési napló is tudósít, rossz termés lévén, kölcsön lehetőségéről, annak tényleges felvételéről nem értesülünk. A mezővárosi bevételeket növelte a már említett legeltetési tilalmak esetén fizetendő büntetéspénz, a verekedőkre, becsületsértőkre kiszabott panaszpénz, a szolgák és cselédek tiltott tűzrakása esetén fizetendő büntetés 39 , amely általában 1 forinttól 4 forintig terjedt. Ismétlődés esetén az összeg duplája volt fizetendő a városi pénztárba. A végzési naplóban szó esik közterület eladásáról. A város tulajdonát képezte a Farkas erdő, amely a. fa értékesítésével növelte a városi bevételeket. A zsidó kereskedők letelepedésének engedélyezésekor megkövetelt 80 forint letelepedési illeték és a külön fizetendő bolt nyitási taxa is jelentősen növelte a mezőváros pénzügyi forrásait. 40 A mezővárosnak jelentős bevétele származott a 4 hónapi italmérési jog bérbeadásából. „... elöl terjesztetett, ha vajon ez évben a város részéről a négy hónapi bor, sör és pálinka mérés árendába adassék-e ki, vagy a polgárok által méressék ; miután pedig a városnak az elmúlt években kaszárnyára és egyéb szükségeire nevezetes költségek tétettek, szükségesnek találtatott, hogy a máris fölvenni szándékozók az előtti esztendőkön bevett bormérési jövedelemnél jóval is több ígértetett..." Az italmérési jog árverés útján a legtöbbet ígérőnek jutott s ez 1325 forinttal növelte meg a város pénzügyi alapjait. Bevétele származott a városnak a jogtalan italmérésből is. A város egyik kereskedő polgárát ezen cselekedetért büntették 12 forintra, amelyen egyenlő mértékben osztozott az árendás és a mezőváros tanácsa. 41 A tanács árverésen értékesítette a Farkas erdőn termő gubacsot, illetve az osztályos dűlői vadgyümölcsöt is. Ugyancsak a bevételeket növelték 245
