Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 9-10. (1975-1976) (Szombathely, 1980)

Néprajz - Bárdosi János: Chernel István fertői és hansági kutatásai

megszaporodott ugy munkáim száma is : élénkjevelezést folytattam a honi ugy a német ornithologusokkal. A Karácsonyi ünnepeket Pozsonyban töltöttem. Ez volt az első karácsonyom mikor a fának fele az enyém, a másik fele pedig azé volt akit jobban szeretek mint önmagamat. A legszebb karácsonyom volt ez eddig, a legszebb befejezése az esztendőnek."

11 1889 „Az újév napját is Pozsonyban éltem meg; boldog kezdetű év... vájjon a vége is boldog leend e? a jövő fátylát nem lehet szellőztetni... Pozsonyból Sopronba visszatérvén újra a hivatalt foglaltam el, szabadság, függetlenség helyett — poros akták! Minden szabad órámat a tudománynak, irodalomnak és levelezésnek szenteltem. Élénk levélváltás közt különösen Tschusi lovaggal, Leverkühnnel, Lakatos Károllyal, Herman Ottóval, Takácsy Endrével, Knauerrel, Madarásszal, Almássy Gyurival, Szikla Gáborral stb folytattam az ornithologia ügyében."

12 Először 1889 március 24-én írja Dórának, hogy egy egész délutánt a Fertőn töltött, majd április 2-i levelében részletesen beszámol élményeiről. Elragadtatással szól a Fertőről és mocsárvidékéről, mely szerinte jellegben teljesen eltér a Velencei tótól, a Balatontól és a Sárréttől, de lelkesedéssel ír az itt élő emberekről, a háló körül sürgölődő halászokról is. Sopron 1889 úpr. 2-án Édes egyetlen kis Dórom! Az idő folyton borult esős, nagy szelek uralkodnak és hűvösség, igy a szalonkákat több napig békében hagytuk. De voltam ám múlt pénteken egy gyönyörű expedition, olyan helyeken a mikhez a Velenczei tó igazán csak kis Miska. Lexinek dolga lévén Eszterházán, elkísértem őt s a herczegi várban szállásoltunk reggel Huszty here. titkárral kocsin Széplakon át roppant vizeken, mocsarak közt haladtunk két óráig, a legnagyobb posványság közepén álló Mexikómajorhoz. A nagy északi szél egészen kinyomta a Fertőt és az ut is egészen viz alatt volt, mint egy tenger — jobbra balra s ebben kocsikáztunk tengelyig vizben. A majorhoz érve, egészen elteltem az útközben látott pompás helyek ismeretétől s mikor egyet ebédezve daczára a viharnak és hidegnek — téli utazó bundában! — a ladikba ültem s a gyönyörű mocsarakat, melyeknek se elejét, se végét, se hosszát se szélességét nem látni, hisz az egész Hanyság együtt véve akkora tán mint egész Sopronmegye s a madárvilág képviselői egyenként és seregekben felriadnak — szemembe futott a lelkem örömtől. Két órai csónakázás után a kis Fertőn és „Csikes " mocsárrészen keresztül Pomogynál szállottunk ki hol még egy kicsit gyalog indultam bele az iszapba, azután megint két órát kocsin töltve vissza érkeztünk Eszterházára, hol megvacsorálva ismét kocsin Sopronba. Láttam nagyon sok réczét, sárcsát, sirályt, vadludat stb lőttem pedig egy kékbegyet. Ez a mocsárvidék mind a velenczeitől, mint a balaton mellékitől ugy a Sárréttől is jellegben teljesen eltér ; én nem Írhatom néked le apróra csak azt mondhatom, ha végig nézek a rónán a végtelen síkon, melyet csak a távolban akarnak határolni némi hegykörvonalok s a mocsár nádasa iringázik a halászkunyhók kifeketélnek a nagy világossárga tavali nádasokból s látom azt a néhány háló körül sürgölődő embert s a fölöttük csapkodó réti madarat : akkor hangosan dobog szivem s azt mondom : ez az igazi Magyarország, itt laknak még helylyel közzel igazi magyarok! S ezt oly jól esik tudni az embernek. Ez a haza szive itt vagyunk csak otthon. „Hazádnak rendületlenül légy híve oh magyar! A nagy világon e kívül nincsen számodra hely"! S a költő kimondásának igazságát nem költőileg szabad e sorokban érteni; való igazság az, kincset bír benne a ki a mai korban hiven tartogatja őrzi és ápolja ezt a szeretetet a honi földön. Ha csak lehet — az ünnepeket kivéve — húsvétot a mocsár kellő közepén fogom tölteni, elzárva az egész világtól a halászok közt, hová semmi zaj semmi ál-érzelmek nem hatolnak, hanem a természet érintetlen kebelén az érzelem és gondolat ősi tisztaságában még az embereknél is megvan — máshol ugy sincs. S itt el fogom felejteni a hivatalt egy pár szabadjában szabad lélegzés közt, szabad országban!! Egy német ornithologus is irt, hogy velem szeretne ekkor tartani, nem tudom lehetséges lesz-e őt magammal vihetni!. . . Leveledben azt irod, szebb a hullámsír mint a fekete föld. En meg azt mondom, 178