Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 9-10. (1975-1976) (Szombathely, 1980)
Régészet - Tóth István: Az Iseum szobrászati díszítéséhez
5. E. Maionica—R. Schneider, Arch. Epigr. Mitteilungen aus Oestereich — Ungarn. 2. (1878) 11. 6. Paulovics, im. 40. 7. Erdélyi G., Herakles és Alkestis. Római dombormű a győri múzeumban. Arrabona 3 (1961) 12 sk. 43. jegyz., ill. Acta Arch. Hung. 13 (1961) 94. Anm. 43. 8. Z. Kádár, Die kleinasiatisch-syrischen Kulte zur Römerzeit in Ungarn. Leiden 1962. (Études préliminaires. . .2.) 66 ff. 9. Kádár, Die röm. Steindenkmäler von Savaria. Bp. 1971. 57. Ilyen értelemben tárgyalja az emléket L. Ballá, Zur Gesch. des relig. Lebens von Savaria. Acta Class. Debrecen. 3 (1967) 69., és Uő., Die röm. Steindenkmäler. . . 42. 10. Kádár, Die röm. Steindenkmäler. . . 57. 11. P. Merlat, Jupiter Dolichenus. Essai d'interprétation et d'synthèse. Paris 1960. 205 suir. 12. Ugyanígy értelmezi a képet A. V. Domaszewski, Die Religion des röm. Heeres. Trier 1895. 60. no. 121. („Fahnenheiligtum"). Az aedicula rendeltetése egyébként éppen az, amit itt látunk: egy istenszobor és egy oltár befogadása, vö.: Hebel, „Aedicula." RE 1 (1894) 446. 13 ff. 13. A frígiai sapka olyan határozott ikonográfiái jellemző, amely többször elmaradhat, de mással csak a legritkább esetben helyettesíthető. Vö. : Merlat, Répertoire des inscriptions et monuments figurés du culte de Jupiter Dolichenus, Paris-Rennes 1951. (a továbbiakban röv.: Merlat, Rép.) p. 409. (Index Monumental IL A, 1—7.) 14. Egyébként a katonai sisak is csupán egyetlen biztos esetben ismeretes az isten ábrázolásai között, vö. Merlat, Rép. no. 357., és 296? - Kádár érve, mely szerint az itt látható csúcsos süveg a Dura Europos-i palmyrai istenek szentélyében ábrázolt mágus süvegére hasonlít, olyan általános, hogy kultusztörténeti azonosításra nem használható fel. (NB. Az idézett példa nem is a Dolichenus-kultusz köréből származik!) 15. Vö. fent 6—7. jegyzet. 16. Amint arra hivatkoznak is: Maionica-Schneider, im. 11. 17. A rajz készítéséért, valamint az emlék kompozíciós kérdéseinek megbeszélésért Dr. Török László barátomnak mondok köszönetet. 18. Apui., met. XI. 8. : hic incinctus balteo militem gerebat, illum succintum chlamide crepides et uenabula uenatorem fecerant, alius soccis obauratis inductus serica ueste mundoque pretioso et adtextis capite crinibus incessu perfluo feminam mentiebatur. porro alium ocreis, scuto, galea ferroque insignem e ludo putares gladiatorio procedere. nee ille deerat, qui magistratum facibus purpuraque luderet, nee qui pallio baculoque et baxeis et hirvino barbitio philosophum fingeret, nee quis diuersis harundinibus alter aueupem cum uisco, alter piscatorem cum hamis induceret, uidi et ursammansuem eultu matronali, quae sella uehebatur, et simiam pilleo textili crocitiisque Frygiis Vatamiti pastoris specie aureum gestantem poculum et asinum pinnis adglutinatis adambulantem cuidam seni debili, ut illum quidem Bellerophontem, hunc autem diceres Pegasum, tarnen rideres utrumque." (Révay József fordítása: Apuleius: Az aranyszamár. Bp. 1971. Magyar Helikon. Bibliotheca Classica. 241. 1.) 19. Vö. : V. Wessetzky, Die Ägyptischen Kulte zur Römerzeit in Ungarn. Leiden, 1961. Études préliminaires ... 1.) 20. ff. ; Uő., A felső pannóniai Isis-kultusz problémái. Arch. Ért. 86 (1959) 20 skk., illetve Acta Arch., Hung. 11 (1959) 265 ff. 20. Ez nem lehet vitás az Isis-szentély és temenos, illetve a ma ismert relief-sor méreteinek összevetése után. A fríz előkerült darabjainak együttes hosszúsága (= szélessége): 54 cm (Victoria) + 150 cm (Isis a Sothis kutyán és Mars) + 90 cm (Hercules) + 72 cm (Fortuna Abundantia?) + 133 cm („Anubis-relief'). Ez együttesen 499 cm. Ezzel szemben a temenos mérete kb. 50 x 70 m, belső kerülete udvara 40 x 54 m körül volt ; az udvar közepén álló szentélyépület homlokzatának önmagában 9 m széles volt. (A fríz adatai a Steindenkmäler [...] Kat.—Nr. 71—74. alapján, az épület méretei Szentléleky, A szombathelyi Isis-szentély. Bp. 1960. 10 ff. alapján vannak megadva. Szükségesnek látszik megjegyezni, hogy az Iseum pontos méretei tekintetében az eddig megjelent publikációk adatai nemcsak hiányosak, hanem ellentmondásosak is.) 21. Vö. Die röm. Steindenkmäler. . . Kat.—Nr. 74. — irodalommal. Az a körülmény, hogy Bél M. leírása szerint e két kőemlék egymás mellett helyezkedett el a Püspökvár falán esetleg arra is utalhat, hogy együtt kerültek elő. 22. A töredék méretadatai (magasság: 78, szélesség 37, vastagság: 27 cm) nem befolyásolják ennek feltételezését, mivel a töredéknek nem kellett szükségszerűen a 89—90 cm magasságú reliefek (VictoriaIsis-Sothis-Abundantia?) között elhelyezkednie. A hatalmas szentély számos, különböző méretű réli102
