Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)
Művészettörténet - Katona Imre: Nyugat-Magyarországi kincstárak – Az Esterházyak műkincsei I.
vezekényi csatát ábrázoló munkákon — így a mosdótálon is — viszont mindenütt szerepel a páncéling. A Fraknón 1654. november 16-án felvett leltárban a két páncéling között már Esterházy Lászlóé is ott van: „Egy vörös atlacz arany skofiumos, és gyönggyel tűzött virágú pánczerümög, kék tafotával béllett". Könnyen ráismerhetünk az ujjain arany- és ezüst-skófiummal hímzett, 4—4 szekfűcsokorral ékes, lefelé bővülő ingre, melyet a páncél felett viselt tulajdonosa. A jellegzetes, trapézszabású rövidujjú és felálló gallérú öltözékből ráismerhetünk a mosdótálon levő Esterházy alakjára. Már a vezekényi-tál is Esterházy Pálhoz — Miklós nádor fiához — kapcsolódik. Kétségtelen, hogy Esterházy Pál egyik legértékesebb szerzeménye az ún. perzsa-kárpit volt. Erről a közelmúltban az a fantasztikus vélemény hangzott el, hogy nem is XVII. századi eredetű, hanem csak XIX. századi imitáció. E véleményt hangoztatok szerint ez a tematika, főleg azonban ábrázolási sajátosság annyira példa nélkül áll a perzsa művészetben, hogy még elképzelni is lehetetlen, miszerint a XVII. században Perzsiában készült volna. E vélemények ellenére már régi leltárakban is szerepel. Az 1725-ös leltárban ezeket olvashatjuk róla: „Egy Igen Szép Sok féle Szinü matériákkal közben közben arany Ezüst fonállal ki varrott nagy Eöregh Kárpit". Az 1645-ös és az 1654-es leltárakban — bár a kárpitokat külön címszó alatt említik — a perzsa kárpitnak még nincsen nyoma. Az 1645-ös leltárban több „aranyas bőrkárpit" szerepel, de ezek egyike sem hozható kárpitunkkal kapcsolatba, hiszen ez nem bőrből, hanem színes selyemből van, csak a rajta levő figurák vannak arany-ezüst bőrből kivágva. A kárpitok száma 1654-re — az 1645. évihez képest — erősen csökken. Míg 1645-ben a 4 „flandriai"-val együtt 11 teljes vagy több darabból álló kárpit van Fraknón, 1654-ben már számuk csak 5-öt tesz ki, közülük is 2 „flandriai". Kárpitunk jellegében, technikájában egyaránt eltér a németalföldi szövött kárpitoktól, de színhatása, ábrázolása is egyedülálló. A kárpit a Sahname egyes jeleneteit ábrázolja a perzsa miniatúrák jellegzetes stílusában. Közepén: Feridun elfoglalja ősei, Irán királyainak trónját, miután legyőzte a zsarnok Dahakot. A trónoló király fogadja hívei hódolatát. — A cikk-cakkos vonallal elválasztott alsó mezőben Rusztem harcba indul a turáni király, Afrasyab ellen. A kép alsó részén az alvó embert megvédő fehér ló szimbolikus jelentésű: Raks megvédi az alvó Rusztemet az oroszlán képében álmában rárontó ellenségtől. A boltmezőben piros alapon sötét sárkánnyal küzdő fehér főnixmadárban a sziklára kitett Feridunt tápláló és felnevelő, Rusztemet megsegítő, legendás Simorgh, az iráni királyok szimbóluma küzd a sárkánnyal, vagyis a turáni Afrasyabbal. A tükröt 3 sávos keret veszi körül, két keskeny és egy széles. A belső keskeny sáv négy sarkában napkorong-applikáció van : khorskid, az irániak ősi szimbóluma. Az oroszlán és gödölye harca szintén Turán-Irán közti harc jelképe. A széles keretsávban látható szárnyas géniuszok az iszlám előtti szasszanida szirnesztoriánus angyal-ábrázolások. A kárpit feltehetően a XVII. század első feléből való iráni munka, melyről nemcsak a technika és a stílus tanúskodik, hanem azok a körülmények is, melyek között létrejött. Ugyanis a kárpit a Sahnamenak azokat a jeleneteit ábrázolja, illetve szimbolizálja, mint a fény és sötét, a jó és rossz harca, Feridun és Rusztem történetei (honalapító hősök), állat-szimbólumok stb., melyek Iránnak az ősi ellenség, Túrán elleni harcára utalnak. Ismert, hogy a török elleni harc kérdése, a törökellenes szövetség keresése Európában, a XVII. század elején uralkodó Abbasz sah nevéhez fűződik. Ő volt az, aki a reformok sokaságával (közigazgatás, hadsereg stb.) legtöbbet tett annak érdekében, hogy Iránt felkészítse a törökkel való végleges leszámolásra. Az Esterházyak politikai magatartását ismerve nem lehet véletlen, hogy a kárpit valamikor a XVII. század második felében Magyarországra került. Esterházy Pál művészi ízlésére és művészkapcsolataira utaló darabokkal is találkozhatunk a kincstár tárgyai között. Ilyen, nevéhez fűződő tárgy az a domborított, sárgaréz borítású, ezüst fémszállal varrott, négy színű bársonnyal kárpitozott karosszék is, mely erősen restaurált állapotban ma is megvan a múzeumban. Fraknó 1725-ös leltára szerint: „az negyedik ablakban" állott a „Két Egy máshoz hasonló Tiszta Ezüst Plehekkel merőn ki werrett, Vörös Ezüst arany fonállal varrott bársony vánkos, hatos Zsellye Sek." Négy hasábos lábát és merevítőjét plasztikus 299