Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)
Művészettörténet - Katona Imre: Nyugat-Magyarországi kincstárak – Az Esterházyak műkincsei I.
pajzsa nem sérült meg, csupán az az alul s felül rászegecselt aranyozott ezüst lemez esett le róla, melyre később Esterházy ráíratta monogramját és rárajzoltatta kardos-griffes grófi címerét. A lapon pajzsban jobbjával 5-ágú csillagot tartó oroszlánt, a sisakon pedig ugyancsak csillagot tartó szárnyas oroszlánt találhatunk. Nem kell különösen bizonyítanunk, hogy az angol király címerével állunk szemben. Az 1693-as leltár leírása nemcsak azért nagyfontosságú, mert a szarut régi nevén „griff-köröm"-ként említi, hanem azért is, mert azt is feljegyzi, hogy az Esterházy-címeren kívül fedelén hárfás Syrén is található, hogy az edényt Károly angol király ajándékozta 1638-ban. („Ungula Griphi Cum Syrene Psalterium tenete, ac Insignibus Esterhazianis, quae fuit Caroli condam Angliáé Regis Ao 1638") Károly angol király, V. Frigyes „téli király" a Thurzókkal állt kapcsolatban, így nem csoda, ha Esterházy István és Thurzó Erzsébet 1638-ban megtartott esküvőjén az erdélyi fejedelem, Kázmér lengyel király és a magyar király képviselőjén kívül Károly ajándéka is ott díszelgett. A családot ért súlyos megpróbáltatások között is egyik legtragikusabb volt Esterházy László halála. E tragikus mozzanatot megörökítő hatalmas aranyozott „mosdó medencze" a gyűjtemény egyik legreprezentatívabb darabja. A „medencze" egy hatalmas tál, melynek öblében az 1652-es vezekényi csatának az a jelenete látható domborításban, illetve applikált megoldásban, amint Esterházy László a török lánzsájától halálos sebet kapva a lováról lezuhan. A tál felső részén poncolt betűkkel (C.P.E.P.D.F. és C.V.E.D.G.) (Comes Paulus Esterházy Perpetuus De Frakno, Comitissa Vrsula Esterházy De Galanta) és közvetlenül ez alatt öntött applikációban: „C.P.E. — C.V.E. 1654" ugyancsak Esterházy Pál és neje Esterházy Orsolya névbetűi. Hogy miért ekkor és miért ők készítették a tálat, majd a mosdót, azaz a lovast —, az több eseménnyel is összefügg. Ne feledjük: az 1652. aug. 26-án Nagyvezekénynél hősi halált halt Esterházy Lászlót ideiglenesen a szenti kápolnába helyezték unokatestvéreivel, Esterházy Ferenccel, Tamással és Gáspárral együtt. A halottak ünnepélyes eltemettetésére csak 1653. március 20—21-én került sor. Ugyanis a halottakat exhumálták és átszállították a nádor által emeltetett nagyszombati székesegyház kriptájába. Az ünnepélyes temetés után alig néhány nappal a két fivér (Pál és Ferenc) között a megállapodás is megtörtént atyjuk és László bátyjuk készpénzhagyatéka és ingóértékei tekintetében, melyekről 1653. március 25-én mindkét fél részére leltárt vettek fel Fraknó várában. Úgy hisszük, e két esemény siettette Esterházy Pált és ifjú feleségét, hogy a fivér halálát megörökítő mosdótálat megrendeljék. Az 1654. november 16-án felvett leltárban már a „mosdó medencze" is megtalálható : „Item egy nagy öreg ezüst aranyos mosdó medenczéstől, kiben szegény Esterház László bátyám uram halála vagyon kimunkálva". Tehát nemcsak a tálon levő 1654-es évszám bizonyítja, hogy a tárgyat már 1653-ban meg kellett rendelniök, hanem az is, hogy 1654-ben már a kincstárban van. Ezekből úgy tűnik, hogy a tál megrendelése semilyen összefüggésben nincs Esterházy László özvegyének, Batthyány Mária Eleonórának 1654-ben bekövetkezett váratlan halálával. A fivére örökébe lépő Esterházy Pálon kívül sógora (Mária húgának férje), gróf Homonnay György is rendelt hasonló „medenczét" Augsburgban, 1655-ben ugyanannál a Phillip Jacob Drentwettnél, akinek kezéből a medence kikerült s aki a szerződésben úgy szerepel, mint Nádasdy Ferencnek udvari ötvöse. Homonnay György Nádasdy Ferenc sógortársa volt, hiszen míg Homonnay Györgynek Esterházy Mária, Nádasdy Ferencnek Esterházy Julianna volt a hitvese. Esterházy Lászlót a testvéri szeretet meleg szálai fűzték Máriához, mint ezt a családi levéltár két levele is bizonyítja. Talán ennek viszonzása kívánt lenni annak a mosdótálnak az elkészíttetése, melyre Esterházy László tragikus halálát akarták kiformálni. Az 1725-ös leltár így említi Esterházy László fennmaradt egyes ruhadarabjait: „Szeginy Eszterház László, a ki Török harczon el esett, annak nadrágja, üngö s lábra valója" 28 : „A pogány Török által megh öletett szeginy Eszterhás László Vörös Atlacz arany Premel Pillangókkal és gyöngyökkel ki varrott nyári Panczer Üngö." Esterházy Pál leírása szerint „a csata után a testeket pedig mind megfosztva találták, csupán csak szegény bátyám uram testén az ümeg, lábravaló és nadrág maradván meg." 29 Itt tehát páncélingről még szó sincs, az Esterházy Lászlót és a 298
