Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)

Helytörténet - Székelyné Csák Zsófia: A szombathelyi Munkáslap története

lési rendszertől folyó igazságtalanságból önerejével megváltani."

23 De tovább már nem folytatta, az önerővel való megoldást már saját „békés" eszközeivel helyettesítette be minden esetben. Felismerték az önálló munkáspárt szükségességét is. „A munkásság szervezkedése erős falankszot nem fog képezni míg mint önálló politikai párt egyöntetűleg ki nem lép a küzdőtérre."

24 A lap feladata az lett volna — ha a saját maga által jelölt célkitűzéseinek teljesen meg akart volna felelni —, hogy az általános tájékoztatáson és az országos politikai élet ismertetésén kívül (mert ezt a központi Népszava is megtette) többet adjon. A lap helyi jellegének erősebben ki kellett volna domborodni. A szombathelyi speciális helyzetekben tanácsot adni, ennyiben kiegészíteni az országos lapot, amely az általános kérdésekre adott csak választ, illetve egységes irányt adott az ország összes dolgozója számára politikai harc irányvonalában és távoli célok kitűzésében. Jelentőségei mellett tehát a lapnak súlyos hibája, hogy az általánosság szintjén mozog, elszakad a gyakorlattól. Az internacionálé határozatának megfelelően hirdeti a 8 órás munkaidőért való harcot, ugyanakkor nem ad magyarázatot arra, hogy a lezajlódó sztrájkok miért csak a tíz és félórás munkaidőt tűzik ki követelésként az átlagos 12, sőt ennél néha több óra helyett. Nemhogy dunántúli (mint felirata hirdeti), de szombathelyi viszonylatban sem tudta betölteni szerepét lehetőségeihez képest. Sztrájkoknál feladata lett volna az események adatszerű ismertetésén kívül legalább a sztrájkok befejeztével azok értékelése. Helyette csak a sztrájkok kommentár nélküli leírását találjuk. Sokszor már egy hónappal hamarabb is jelezte, hogy milyen területen lesz sztrájk ha a munkások követeléseit nem teljesítik. Ez a kötelező 2 majd négy hét előre bejelentési idő nemcsak előnnyel, hanem hátránnyal is bírt. Mert habár megakadályozta, hogy a munkások felelőtlenül, felkészületlenül bocsátkozzanak harcba, a munkaadóknak lehetőséget adott, hogy időben értesüljön róla, tehát kellő módon felkészülhessen, sokszor még vidéki sztrájktörők toborzására is volt idejük. Mivel havi lap (majd két hetenként), nem adhatott napról-napra tanácsokat a sztrájkolóknak, de lezajlása után feladata lett volna az értékelés. A tanulságok levonásával, fejleszthette volna a mozgalmat, tudatosabbá, célra törőbbé tehette volna harcukat. De nemhogy értékelés, elemzés nincs, de sokszor a sztrájkok befejezéséről sem adott hírt, nem érezte kötelességének, hogy végig kísérje az eseményeket. Pedig akkor nem fordulhattak volna elő a szombathelyi sütőipari sztrájk eseményei. 1903. májusában a sütőipari munkások sztrájkba léptek. Két nap múlva egy munkaadó elfogadta a követeléseiket, dolgozói munkába álltak. Négy nap múlva még kettő elfogadta (már nem minden követelést), négy helyen folyt már a munka. Mire 5 mester aláírta a követelést, 3 már meg is szegte. Ez egy speciális helyzet volt, a munkások saját sztrájkjukat tették tönkre anélkül, hogy magukat sztrájktörőknek érezték volna. És a lap nem mutatott rá, hogy helytelen volt szakaszosan felvenni a munkát, hiszen saját maguk harcának sikerességét kockáztatták ezzel, ahogyan ezt az események igazolták is. Nem elemezte, hogy mi az ilyen sajátos helyzetben a teendő. Vagy egy másik hasonló eset. 1903. júliusában két párhuzamos sztrájk volt Szombathelyen (bádogosok és szobafestők). Mivel több követelésük is azonos volt (10 és félórás munkaidő, 30 filléres órabér...), lehetőség nyílt volna az összefogásra. Erre a Munkáslap nem hívta fel a figyelmet sem az események közben, sem miután az egyik (bádogosok) minden eredmény nélkül feladta a harcot nem mutatott rá, hogy ezzel gyengítette a másik esélyeit is. A lap hangvételét az előbb leírt elmarasztaló bírálat mellett is csak dicséret illeti. Maga a lap mondja, hogy jó ha támadják írásai miatt, mert ez azt jelenti, hogy érzékeny pontokat feszegetnek, jó munkát végeznek. Meglehetősen nyílt szavú, szókimondó. Lerántotta a leplet a város vezetőinek mahinációiról, támadta a militarizmust, felfedte az üzleti érdekeltségek szövevényeit. De elmarasztalásként itt is el lehet mondani, hogy a megoldásra, kiútra nem mutatott rá. Leleplező cikkei általában a „Meddig tűrjük?, Lehet ez így?" stb.... jellegű kérdésekkel fejeződtek be. Egyik legnagyobb ellenfele a lapnak az egyház volt, ugyanis az egyháznak Vas megyében volt az országban az egyik legerősebb szervezete, és ideológiai hatása. Míg a Gábriel féle nyomdában nyomták a lapot, addig csak ritkán és nem éles hangnemben fordult elő egyházellenes 262