Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)
Helytörténet - Székelyné Csák Zsófia: A szombathelyi Munkáslap története
cikk. De a nyomda változással — nyilvánvalóan kiéleződtek az ellentétek — megszaporodtak. Támadta az egyház erkölcsi, gazdasági és politikai üzelmeit. Nagy ellenfelek, és az egyháznak is megvoltak a maga jól bevált, hagyományokra épült módszerei. Szívósan ragaszkodtak meglévő híveikhez, kihasználták, hogy a mindennapi életben még sokat adtak az egyház erkölcsi ítéleteire. Ezért legfőbb eszközük volt, hogy templomi prédikációikban támadták a mozgalmat, kimondva hogy tagjai elkárhozottak. 26 De gondoltak a nőkre is, a „tisztességtelen" jelzővel bélyegezték meg a munkásmozgalommal csak szimpatizálókat is. 27 Nagy gondot fordítottak, hogy mindkét nemnek, sőt minden korosztálynak meglegyen a saját szervezete (katolikus legény egylet, leány egylet). Legnagyobb probléma a hivők folytonos utánpótlása volt, 1902-ben 1903-ban jelentős részüket elvonta a munkásmozgalom. Ezért új módszereket volt kénytelen bevezetni. Az ipari tanoncoknál bevezették a vasárnap délutáni hittan órát 28 , mielőtt még felszabadultak igyekeztek őket megnyerni, majd irányították őket a legényegyletekbe. A lap lerántja a leplet egy másik kedvelt eszközükről is. Ugyanis ha a papok tudomást szereztek munkásgyűlés időpontjáról, ők is arra az időre hirdettek szertartást, vagy gyűlést, hogy ezzel is elvonják attól a hallgatóság egy részét. Gyűléseiken pedig nem engedték szóhoz jutni a szociáldemokraták hivatalos bejelentett résztvevőit sem. Sőt nem riadtak vissza az ármánykodás eszközétől sem. A Munkáslap beszámol olyan esetekről, amikor felfogadott bérenceikkel olyan zajt csináltak, hogy bekiabálásaikkal, ricsajukkal lehetetlenné tettek népgyűléseket. 29 Persze a szociáldemokrata párt sem maradt adós. Nincs olyan száma a lapnak, amely legalább 1—2 cikkben ne foglalkozott volna a váltóhamisító, erkölcstelen életmódot folytató papokkal. De gazdasági mahinációikra is fényt derített. Megírja, hogy mindenki tudja, miért árulnak a papok szentelt gyertyát. Ők szentelt gyertyát adnak, amely a szentelés miatt drágább, mint amit a bábosoktól lehet vásárolni. Nem a hivők üdvösségén, hanem a hasznon van a hangsúly. Nagy botrány volt a szombathelyi keresztényszövetkezet alakulásakor is, amikor a Munkáslap rámutatott a részvényekkel való visszaélésekre. Már a terv születésekor is cikkezett ellene, felhozva sok csődbe ment ilyen szövetkezet példáját 31 . Majd ismertette, hogy mi rejlik a jótékonykodás leple alatt. Ugyanis a részvény értékében hitelt ad a szövetkezet, és ha ezt később nem tudják egyenlíteni, átveszi a részvényeket a legfőbb részvényes, a szombathelyi Takarékpénztár igazgatója. így semmizik ki őket. A Munkáslap nagyobb ellenfél lett, mint amilyenre a város urai engedélyezésekor számítottak. Ezért indulása után hamarosan minden eszközt kipróbáltak ellene. Hamar megvolt az első házkutatás is a szerkesztőségben (1903. március), fél évre az indulás után. Ezt aztán sűrűn követte a többi, rendszeresítették a szakegyletekben is. Nem voltak válogatósak, többször törvénytelenül is próbálkoztak behatolni szerkesztőségekbe és egyletekbe. 33 Ilyenkor kudarccal távoztak, mégis újra megpróbálkoztak, mert állandó zaklatásaikkal is csak nehezítették, zavarták a vezetők munkáját. Egyik leghathatósabb eszközük volt, hogy anyagilag próbálták tönkretenni az újságot. Példaként ott volt előttük Budapest, ahol a Népszavára 1903-ban 4900 Korona pénzbírságot szabtak ki. Nemcsak a lapot bírságolták, hanem még külön a szerkesztőket is, akik egyúttal a mozgalom vezetői voltak. Jól bevált szokás volt a kész lapok lefoglalása, amikor is az egész papír és nyomtatási költség kárba veszett. Találunk a Munkáslapban olyan adatot is, hogy egy délelőtt kétszer egymás után elkoboztak egy kiáltványt 1903. augusztusban. Először csak egy cikket kifogásoltak, majd ennek kihagyása után a második nyomást is elkobozásra ítélték. A Munkáslap indulásával állandósult sajtóperek, a zaklatások, börtönbüntetések megtették hatásukat. 1904. július után nem jelent meg több szám. A megszűnés egyik legsúlyosabb oka a párton belüli ellentétek kiéleződése volt, amely sokszor egészen a személyeskedésig fajult. A rendőrségi kiutasításon kívül ez kényszerítette távozásra Szombathelyről a lap és a mozgalom egyik alapítójának és legkiválóbb harcosának, Stettner Lajosnak távozását is. Nem jelentette be megszűnését, de utolsó száma közölte a távozó Stettner Lajos búcsúját elvtársaitól. A munkások legközelebbi lapja a „Testvériség", 2 évet váratott magára. 263
