Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)

Helytörténet - Székelyné Csák Zsófia: A szombathelyi Munkáslap története

Témafeldolgozása is ezt igazolja. Az általános országos politikai, illetve munkásmozgalmi témák mellett leginkább a szombathelyi munkások problémáival foglalkozott. Illetve a közvetlen Szombathely melletti helységek mozgalmát kísérte többé-kevésbé figyelemmel, pl.: Körmend, Rohonc, Kőszeg .... Ezen túlmenően csak 1—2 sorban közölte, hogy Magyarország mely városaiban milyen sztrájk volt, de ezt csak adatszerűen. Másrészt a lap közönsége is szűkebb körű, mint ahogyan a felirat jelölte. Az iparosok kevésbé érezték magukénak a lapot, ritkán jelentek meg róluk cikkek, de ez a néhány azt bizonyítja, hogy igyekeztek őket megnyerni. Szót emeltek védelmükben az adóemelések miatt, védik őket a tőkések ellen (ha a haladás nem ezt kívánja, akkor is), az 1903-as ipari kiállítás alkalmával is az ő oldalukon álltak. De ők maguk is látták, hogy még nem szövetségeseik (inkább ez csak megvalósítandó célként állt előttük), hiszen gyakran találunk kisiparosokat elmarasztaló írásokat. Pl. „Szocialistáknak nem dolgozunk, mondta a körmendi nyomda vezetője".

8 És hogy a lap működése során sem javult a helyzet bizonyítja, hogy az utolsó számok egyike írja, „Mészáros Gyula asztalos kisiparos véleménye, nem is ember előtte, aki munkáslapokat olvas".

9 A mezőgazdasági munkásokkal már valamennyivel jobb volt a kapcsolat. Találni adatokat, hogy részt vettek a szociáldemokrata párt által rendezett népgyűléseken. 1903. március 15-i ünnepségen megjelentek Kámon, Hermán, Herény, Szőlős, Ólad, Nárai mezőgazdasági munkásai is.

10 Sőt szervezett falu-járásról is van adat. „Weisz Jenőt a rendőrkapitány 2 évre kitiltotta a városból. Indok: régóta munkanélküli. Igazi ok: falvakba hordta ki a gyűlési meghívásokat."

11 Valóságban azonban a Munkáslap (mint a neve is mutatja) a munkások lapja volt, ők érezték igazán magukénak, együtt és egymásra hatva fejlődött a munkásszervezetekkel. Egyszerre sikerült indulásuk is, hiszen azonos kezek irányították a kettőt. Az 1903-as január 11-i szombathelyi pártértekezlet értékelése szerint 1902. elején indult a mozgolódás, és ősszel már látni az eredményeket. Nyáron még csak gyűléseztek egyes szakágak munkásai, hogy szervezeteket kellene létre hozni és a novemberben induló Munkáslap felhívó és meggyőző szavai hatására egymás után alakultak meg a szakegyletek. Rövid 3 hónap leforgása alatt (1902. novembertől az év végéig) 8 szervezett egyesülés alakulásáról számolt be a lap. Ezek egyelőre még csak kezdetleges szervezetek. Hat asztaltársaság, egy helyi fiók és egy helyi egylet: — vas és fémmunkások asztaltársasága — építőmunkások asztaltársasága — cipészek és csizmadiák asztaltársasága — famunkások asztaltársasága — szobafestők és mázolok asztaltársasága . — nők asztaltársasága — szabók helyi fiókja — szabómunkások helyi egylete A Szombathelyen később megalakult 10 szakegyletből (a nyomdászok és tímárok kivételével) 8 már 1902-ben megalakult. Sőt hamarosan megtörténik a fiatal szervezetek erőpróbája is, 1902. november 4—11-ig lezajlott az első általuk szervezett kőmíyes sztrájk, amely részleges sikerrel zárult. A továbbiakban 1903-ban még 5, 1904-ben pedig a lap megszűnéséig 3 sztrájk volt, melyeknek minden esetben sikerült legalább követeléseik egy részét sikerre vinni. A munkásszervezetek fejlődésében 1903. április jelentett minőségi fordulatot, amikor a szociáldemokrata párt budapesti kongresszusa legfontosabb feladatként jelölte ki a párt szervezeti felépítésének módosítását, ezen belül a vidékekkel való viszony és kapcsolat hathatós javítását.

12 A hatás rövid időn belül mutatkozott Szombathelyen is. 1903. júniusában egy időben 3 szakegylet jelentkezett az országos szakegyletek helybeli fiókjainak sorába, majd követte a többi. A Munkáslap beszámolt ezentúl a budapesti központ részére befizetett pártadóról is. Az egyletek munkáját ez a kapcsolat 259