Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)
Helytörténet - Székelyné Csák Zsófia: A szombathelyi Munkáslap története
márciusáig havilap (18 szám), majd 5 hónapon keresztül kéthetenként. 1904 júliusában szűnt meg a lap, tehát összesen 27 szám jelent meg. Első kiadóhivatala a Kossuth Lajos u. 26 szám alatt volt. Fennállása alatt hatszor változott a szerkesztőségi összetétel. Ennek többféle oka volt. A lapban megjelenő cikkek nyílt és bíráló hangja miatt a szerkesztőket gyakran sajtóperbe fogták, pénz és börtönbüntetésre ítélték. Az első sajtóper 1903. júniusban volt Varga Gyula (8 hónapig volt szerkesztő) ellen, 1 később egymást érik a perek, a későbbi szerkesztők (Varga Ferenc, Kertész Kálmán, Knor János) is többször töltöttek le 2—3 havi börtönbüntetést. 2 A perek után Stettner Lajos kivételével a szerkesztéshez nem tértek vissza. A lap vezetői azonosak voltak a mozgalom vezetőivel. Ez bizonyos szempontból pozitív, de sokszor visszaütött és súlyos gondokat okozott, mert ha mozgalmi tevékenység miatt kerültek vezető emberek bíróság elé, és börtönbe, érzékeny veszteséget okozott, egyszerre két helyen maradt üresen felelős vezetői hely. Legtöbb gondot a vezetők közötti ellentétek okozták, amelyek az idők folyamán nemhogy elsimultak volna, hanem egyre inkább kiéleződlek. Sőt ez oda fajult, hogy 1904. januárjában a Munkáslaptól személyes ellenségeskedések miatt megvált Stettner Lajos új munkáslapot indított „Szocializmus" néven. 3 De egy hónap múlva neve ismét a Munkáslap szerkesztői között szerepel. Végül is pont a személyeskedés kiküszöbölésére 1904. május 22-től a szerkesztők neve helyett általános néven a Vasvármegyei Szociáldemokrata Párt politikai közlönye című felirat jelent meg. A szerkesztőségi összetétel változását követte mindig a kiadóhivatal is, amely szintén hatszor változtatott helyet, végül is az egyletek székhelyén (Körmendi u. 9.) állapodott meg, de ideköltözése után 2 hónapra a lappal együtt megszűnt. A Munkáslap kinyomtatásához nyomdát viszonylag könnyen kaptak, ugyanis Szombathelyen több nyomda is működött. A két legnagyobb nyomdát lekötötte az állami rendelés 4 , a többi pedig konkurencia harcot vívott megélhetéséért. Az egyik legkisebb, Gábriel Ágoston nyomdája vállalja a lap kiadását. 1902. októberétől 1903. júniusáig itt készült az újság. De a lap nyílt hangja, és „felforgató szelleme" miatt hamarosan új nyomda után kell nézniük. A Gábriel nyomda ugyanis a ferences egyház épületében működött. A Munkáslap egyik támadási célpontja — mint a hatalom egyik legfőbb támasza — az egyház volt. A papok eszméi, manipulációi, erkölcse ellen gyakran cikkezett éles hangnemben. 1903. áprilisi számában egy a papi birtokok szekularizálását nem is olyan távoli célként kitűző cikk jelent meg. Majd pont ebben az időben egy katolikus leányegyletben lezajló botrányos esetben ismét az egyház ellen foglalt állást. Természetesen a következmény az lett, hogy a rendfőnök megfenyegette Gábrielt, ha továbbra is nyomtatja a lapot, felmondja a bérletet. 5 Ezután a lap egyházellenes cikkei megszaporodnak, sokkal erőteljesebben támad. Új vállalkozó után kellett nézni, és 1903. júliustól 1904. július 24-ig (a lap megszűntéig) egy másik kis nyomdatulajdonos, Geiszt Márton vállalta a Munkáslap kiadását. A kiadott példányszámra csak következtetni lehet, de nem lehetett sok. Maga a Munkáslap írta bírálóan „... a munkások az adót szó nélkül fizetik, de a mozgalom számára a legkisebb áldozattól is reszketnek". 6 Nem is volt igény saját lapra, hiszen kávémérésekbe, egyleti helyiségekbe járt a lap, ott is nyugodtan elolvashatták, sőt helyben megvitatták. Területileg is szűk helyen terjesztették, leginkább csak Szombathelyen. Egyetlen adat van arról, hogy Körmenden megbüntettek egy munkást, mert Munkáslapot terjesztett. 7 Más nyomdatermék kevés volt, gyűlésekre nyomtattak felhívó plakátokat, sztrájktörőket elítélőket, és alkalomszerűen adtak ki röpiratokat. A Munkáslap dunántúli szociáldemokrata ipari és földmívelő munkások, iparosok és kisgazdák lapjaként jelölte magát. Ez a felirat nem teljesen fedte a valóságot. Nem volt dunántúli területileg, inkább szombathelyi. Legfeljebb 1—2 közelebbi helyre vihettek alkalomszerűen, de semmiképpen nem dunántúli. 258
