Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)

Helytörténet - Székelyné Csák Zsófia: A szombathelyi Munkáslap története

SAVARIA 7—8. KÖTET A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1973—1974 » A SZOMBATHELYI MUNKÁSLAP TÖRTÉNETE SZÉKELYNÉ CSÁK ZSÓFIA 1872 óta van írásos dokumentum szombathelyi szervezett munkásságról, mégis csak a századforduló az, amely megteremtette egy önálló munkáslap indításának feltételeit. Országos viszonylatban nem mondható úttörő vállalkozásnak, ennek ellenére a szombathelyi Munkáslapot 1902-es indulásával az első vidéki szociáldemokrata lapok közé kell sorolni. A mozgalom fejlettségi foka országosan (kisebb-nagyobb helyi eltéréssel) elérte azt a szintet, amikor a fejlődés és továbbjutás feltétele fokozottabb öntudatosságot és szervezettséget igényelt. Puszta elégedetlenséggel már nem jutottak semmire, minden városban, és azon belül minden foglalkozási ágban meg kellett hogy legyen a munkások saját csoportosulása, szervezete, mert érdekeit csak ez képviselhette, mindennapi követeléseikben csak erre számíthattak és csak közösen, összefogva érhettek el eredményeket. Viszont szervezkedéshez csak felvilágosult, tudatos munkások kezdenek, így legfőbb célként a közömbösség, nembánomság, nemtörődömség és tudatlanság felszámolását tűzte ki első lépésként a szociáldemokrata párt. A felvilágosító munkához viszont fórum kellett, amely az ország minden részén egyforma hatékonysággal működik. Ez pedig a hatalom és a polgári újságok összefogásával született sajtóval szemben nem lehet más, mint a munkások saját sajtója. Az elleplezés ellen a leleplezés. Nem volt elég a szociáldemokrata párt országos központi lapja, a helyi sajátosságokat figyelembe vevő, kisebb területeket átfogó, ennél fogva egyes területek speciális helyzetét jól ismerő és irányító, saját (vidéki) lapok indításának igénye jelentkezett országszerte és Szombathelyen is. így az önálló munkásszervezetek, szakegyletek alakulása egy időben, sőt párhuzamosan, egymást támogatva játszódott le a helyi munkáslapok indulásával. Ebből adódott, hogy a lapok szerkesztői azonosak voltak a mozgalmi szervezetek létrehozóival, irányítóival. Ilyen előzmények és igények után érkezett meg 1902 késő nyarán a szombathelyi Polgármesteri Hivatalhoz Stettner Lajos és Varga Gyula kérelme, amelyben kijelentették, hogy 1902. szeptember 7-től „Munkáslap" címen a vasmegyei szociáldemokrata ipari és földmívelő munkások, iparosok és kisgazdák számára közlönyt kívánnak indítani, amely havonta jelenne meg. A lap szerkesztői itt is azonosak a párt vezető embereivel. A lap és a szervezkedés indulása itt is egy időben történt. A kérelmezőket nem érte váratlanul a visszautasítás, előre felkészültek rá, és megcáfolva az elutasító pontokat (sajtóbiztosíték nem kellett havi laphoz), megismételték igényüket. A város vezetői mivel látták, hogy kifogások keresésével csak késleltetik, de meg nem akadályozhatják az újság megjelenését, engedélyt adtak nyomtatásához. Jobbnak tartották beleegyezésüket adni, mert erősebbnek érezték magukat, és jobb ha az ő állandó felügyeletük, ellenőrzésük alatt működik, így az általuk megszabott korlátok között halad. Még nem látták, nem is láthatták igazi erejét. így jelenhetett meg 1902 október elején Szombathelyen a dunántúli szociáldemokrata ipari és földmívelő munkások, iparosok és kisgazdák lapjaként a Munkáslap. 1902 októberétől 1904 257