Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)

Néprajz - Dömötör Sándor: A Hegyhát hajdani etnográfusa (Nagy József)

tót népet, szellemét, erényeit és hibáit a Borsszem Jankó ecsetelése nyomán vélik jólismerni. '

7 Én olyan leírást szeretnék róluk készíteni hazámfiai számára, amely tárgyilagossága révén kedvezően hat minden viszonyukra." Tavasz és tutajozás a felső vidéken c. hangulatos útirajza bizonyítja, hogy pontosan igyekezett bemutatni tanítói működése színterét hegyháti hozzátartozóival és ismerőseivel.

18 Nagy József említi, hogy a tótokat szlovákoknak is nevezik, de ez az elnevezés akkoriban nálunk nem volt közismert. Általában csak gyolcsos, drótos, ablakos, sáfrányos, üveges, kanalas tótokról beszéltek aszerint, hogy mivel házaltak.

14 Nagy József ezek között a vándoriparosok és kereskedők között legmódosabbnak találta a gyolcsosokat, akik ti. vándorló vászonkereskedők, cseh és morva textilgyárosok jómódú bizományosai voltak és jól megrakott, hatalmas szekerekkel hordták szét az árut az alföldi és a dunántúli vásárokra. Legényeket is tartottak, akik az eladásra szánt holmit puttonyokban a hátukon cipelték a falusiaknak.

20 Megemlíti, hogy dunántúli gyermek- és ifjúkora után nagyon nehezen szokta meg az itteni életmód keménységét, pedig ennek is megvannak a maga szépségei. 1889-ben a környék történetének ismertetésére is vállalkozik egy nagyobbszabású kirándulás leírása előtt.

21 Mindezek mutatják, hogyan érlelődött meg benne a monográfia írásának gondolata, hogyan ragadta meg a rettenetes nyomorban élő szlovák nép életének sok-sok különös és értékes vonása, a néphagyomány jelentősége. Elsősorban a hegyháti nép értesülhetett kiváló megfigyeléseiről.

22 Nagy József Árva megyei néprajzi monográfiája elkészültéről az első híradás 1890. december 28-án jelent meg: az Árvamegyei Hírlap teljes egészében közli a szerző által kibocsátott előfizetési felhívás szövegét, majd 1891. március 16-án a könyv előszavát.

23 Nagy Józsefnek a magyar néprajzi társaságról itt és ekkor megjelent ismertetése is jelzi, hogy a szervezkedni kezdő magyar néprajz társadalmi törekvéseinek népszerűsítésére is vállalkozott.

24 Rétek és szénatakarás c. közleménye készülő könyvéből hosszabb ízelítőt adott arról a megye közönségének, milyen módszerekkel írja majd le a hegyvidék gazdálkodására jellemző fontos mezőgazdasági munkákat.

25 1891. július 6-án jelenik meg a hír a 226 lap terjedelmű könyv elkészültéről, s követi a szerző felhívása arról, hogy az előfizetők mielőbb küldjék be hátralékaikat. 26 Közeledett Nagy József végelszámolása a nyomdával. Hamarosan, még 1891. augusztus 1-én jelenik meg Ogonovsky Ferenc alsókubini tanár recenziója a monográfiáról.

27 Ogonovsky lelkendezve írja: „Én csak azon tudok bámulni, hogy annyi szakismerettel, annyi jóakarattal volt képes írni egy népfajról, mely édes közös hazánk egyik testvérfaja... Sok néprajzi munkát olvastam és egyből sem tanultam semmit, mert nem saját megfigyelések alapján írták. E munkát szakavatott tapasztalatok teszik közkinccsé." Ogonovsky helyesen mutat rá kora néprajzi irányzatának spekulatív jellegére, az empíria lebecsülésének hátrányaira, s akaratlanul is megjelölte Nagy József néprajzi szemléletének legfőbb értékét : a valóság etnikus specifikumainak, néprajzi jegyeinek pontos leírását, a történelmi folyamat jelenének hiteles ábrázolását. A jó néprajzi gyűjtő feladata ma sem lehet más, mint a jelen precíz megfigyelése és minél teljesebb leírása. Becsky László fővárosi hírlapíró

28 Nagy Józsefhez intézett nyílt levelében 1892. január 17-én elménckedik a könyv iránti részvétlenségről, ami a vidéki könyvecskét Budapesten fogadta, de azért megrendeli.

29 Még ezek előtt Nagy József a nyilvánosság előtt is beszámol könyve megjelenésének anyagi hátteréről.

30 Megtudjuk, hogy a nyomda 310 forintba került. A könyv megjelenését gróf Zichy Edmund, a földesúr 100 forinttal támogatta, ezideig befolyt 150 forint előfizetési díj. Árva megyében elkelt 87 példány, még van belőle 200 példány. A jelentős néprajzi monográfia megírása és megjelentetése egyedül Nagy József tanító ügybuzgalmának volt köszönhető. A hivatalos támogatás minimális lehetett. Nagy József szorgalmasan ápolta kapcsolatait a Hegyháttal. Árva megyéről írott könyve megjelenése alkalmával a Rábavidék с lap ismertetés helyett egy részlet közlését kezdi meg ezzel a megjegyzéssel : „Nagy József vidékünkről származott turdossini tanító, lapunk munkatársa figyelemreméltó monographiát írt, melyet a Magyar Néprajzi Társaság és a szakkörök dicséretre 219