Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)

Néprajz - Pusztainé Madar Ilona: Nemesládony és Tompaládony lakóinak állattartása

tudtak fejlődni az utódok, tovább kellett őket anyatejjel táplálni. Választás után darás-korpás krumplival, szemes búzával és szeparával tartották még 5—6 hétig, utána a csordára hajtották. Oda került az anyadisznó is. A választás utáni tejképződés lázas állapota a legalkalmasabb arra, hogy újra begörögjön a disznó, „2—3 napig nem eszik, csak szalad a kan után." Régen a hímsertés ivartalanítása általános volt, hathetes korában herélték, mert így „a csecs alatt meggyógyult" — mondták. Később 10—12 hetes korában herélték a malacot. Két ember kellett hozzá, az egyik lefogta az állatot, a másik fertőtlenítette a bőrt, két ujjal felszakította a heréket és kivágta. A tökeret félig elvágta a töknél, megpördítette és elszorította. Utána jóddal bekente. Négy-öt nap alatt meggyógyult a seb. Nősténysertést is ivartalanítottak, de azt nem helybeliekkel, vándorgöbézők jártak horvátzsidányi horvát emberek voltak. így jobban hízott a süldő is, meg a disznó is, nem jött meg háromhetenként a szomorúság, amely étvágytalansággal járt együtt. d) Baromfi A ládonyiak magyar fajta tyúkot tartottak ezelőtt, csak a TSZ után terjedt el a nagyobb termetűek tartása. A magyar fajta sokféle színű volt és sok volt köztük a jegyes (búbos, kopasznyakú stb.). A kotlót február végén ültették el, úgy, hogy két hónapot érjen a fészkén, mert úgy több csirke kelt. A kotlófészket a konyhában helyezték el. Egy tyúk alá 21—23 tojást raktak, mindig páratlan számút. 4—5 kotlóst ültettek egyszerre s amikor kikelt, összecsapták egy anya alá. Tyúkja mindenkinek volt. Libát sokhelyütt tartottak, különösen a lányos háznál. Februárban kezdett tojni. Mindig megírták, megszámozták a tojásokat. A fiatalé F az öregé Ö betűt kapott a szám mellé. Volt olyan liba, amelyik 8, de akadt amelyik 15 tojást tojt. Rendesen másodnaponként tojt meg a liba, néha azonban pihentetett. Minden liba a maga tojásait költötte ki. Akadt asszony, aki nem ültetett pénteken, mert félt, hogy elromlanak a tojások. III. HASZONVÉTEL a) Szarvasmarha Ládonyban a századfordulón jobbára ökröt és fejőstehenet igáztak. Kétéves korában kezdték a tinót betanítani, kora tavasszal vagy késő ősszel. A nagy melegben nehezebb a betörés, télen pedig járhatatlanok az utak. Ha tavasszal kezdik "tarlóhántásra betanul, ha ősszel akkor répahordásra. Az öregek emlékezete szerint régen nem fogták be a jószágot 3 éves koráig, akkor is csak azért hogy ki ne bújjék az igából mert a nagy kibújt. A betörés ott ment a legegyszerűbb módon, ahol nemcsak egy pár ökör volt. Előre befogták az öreg ökröket, utánuk a fiatal tinókat, kétoldalt melléjük állítottak egy-egy embert, hogy ki ne tudjanak törni (mert ha egyszer kitörtek, máskor is megtették) így muszáj volt nekik menni, elöl a két erős állat húzta őket. Aki magában tanította tinóit, az először egyenként vezetgette őket láncon, egy-egy km-re elvitte a falutól, majd a kettőt összefogva vezetgette. így telt el egy hét, mindennap be kellett fogni, sokszor kétszer is, mert ha kihagytak egy-egy napot, elfelejtette amit addig tanult. Azután rátették a nyakukra az igát (jármot) úgy vezették őket, mikor úgy ahogy mentek farönköt akasztottak a járomra. A dűlőutakon — tagútokon —jártak ha ugrálni kezdtek bevezették őket egy frissen szántott földre, ott nagyon nehéz volt a teher, húzta a jármot, az felfeküdt a töretlen nyakra, úgy szokta a jószág a terhelést. 196