Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)

Néprajz - Pusztainé Madar Ilona: Nemesládony és Tompaládony lakóinak állattartása

Akadtak olyan lótartók, akik egyáltalán nem vakartak, hanem csutakoltak. A csutak egy félmarék összecsavart alomszalma. Ezzel először végigdörzsölték a szőrzetet, ún. szárazcsutakkal, azután kikefélik a szőrt, majd egy kis pokrócdarabbal áttörölték — fényesre törölték, végül egy pokrócdarabbal megdörzsölték még. Némelyik ember a ló sáros lábát este lecsutakolja, így másnap könnyebb a pucolás. A ló pucolása több munkát igényel, mint a szarvasmarháé. „Addig négy marhát megpucoltam, míg egy lovat" emlékeznek vissza. Nyáron, mikor rövid a ló szőre könnyebben tisztítható. A jól tartott ló szőrét könnyebb pucolni, — portalanítani — amit az itt követendő mondás bizonyít : „Ha a zabot, amit a ló meghagy zsákba tesszük és a ló hátát megdörzsöljük vele, fényes lesz a szőre." A ló sörényét, másnéven haját fából készült fésűvel bontották ki és fésülték meg. A nyergesét jobbra, a rudasét balra szoktatták, kifelé, hogy egyoldalúlag álljon. Ha a ló rúd melletti helyét megváltoztatták raffiával befonták a haját, úgy szoktatták a másik oldalra, két hét alatt átszokott. Volt olyan ember, aki télen ráérős idejében raffiával befonta a ló sörényét, de ez igen ritka volt. A ló farkát a sörényfésűvel fésülték. Ha eső volt felkötötték. Hogyha mégis sáros lett kimosták. A farok formáját csinosították, ha túl dúsra nőtt sugarasra kiszedték, vigyázva, hogy szép karcsú legyen. Volt aki egyenesre vágta alul, de azt általában csúnyának tartották, azt mondták „öregíti a lovat". Ezen a vidéken nem tartottak juhokat, feltehetően a határ szűk volta miatt. A nemesek már a XVIII. században eltiltották a „nemteleneket" a juh tartástól. '

7 e) Sertés Amíg Ládonyban nem tudták eladni a tejet, a kismalacok kapták egyrészét. 1924-ben megalakult a tejcsarnok, attól kezdve a lefölözött tejet — a szeparát adták nekik. A hasaskoca is kapott tejet, később szeparás moslékot. Ősszel és télen, mikor répa volt az is evett, hogy a tejképződés könnyebben meginduljon. Nyáron pedig zöldlucernát kapott darás moslék helyett, hacsak ki nem járt a csordára, de gyakori volt, hogy a fialás előtti napig kijárt. Olyankor reggel-este adtak neki moslékot. Fialás után háromszor kapott a disznó korpás moslékot naponta. A kismalac nyáron hat, télen nyolc hétig szopott. (A hidegben kevésbé fejlődik.) A választási malac tejes vagy szeparás korpát kapott, sűrűre vegyítették, „olyan volt mint a gánca"- (sűrűbb a mosléknál). Főtt burgonyát is raktak bele. Víz helyett szeparával itatták. A csarnokból visszakapott tejet leginkább a kismalaccal és a hasas-, vagy fias kocával itatták meg. Ha megtartották a kismalacot három hónapos koráig nem hajtották ki a csordára, addig háromszor kapott naponta enni, árpát, szemet, ivósmoslékot, azután mikor kikerült kétszer: reggel-este, az már félliternyi árpadarából készült és főttkrumpli is volt benne. A ládonyiak körében nagyon elterjedt volt, hogy messze elmentek a kismalacért. Öt-hat hónapos koráig nevelték, szeparás ivóst kapott napjában háromszor, ettől jól megnőtt, felerősödött. Szombathelyről hozták a nyócaslisztet — korpát, az is csak nevelt rajtuk. Hízóba csak annyi malacot fogtak be, amennyit elfogyasztottak, és ez napjainkban is így van.

18 Egy másfél éves malacokat kezdtek hizlalni, szeptember elején fogták be. Naponta kétszer etették szemes kukoricával, utána elébe tartották a sajtárt, abból ivott. A két világháború között kezdték darásmoslékkal etetni a hízót, most már csak ezt kap. Négy hónap alatt hízik meg a malac. f ) Baromfitartás A kiscsirkét ocsúval vagy búzával etették és kenyeret morzsoltak elébe. A későbbi időben darát kapott (gorombára őrölt kukoricát). A tyúkot ocsúval (gabonaaljával) árpával, kukoricával etették, nyár elejétől kezdve sásot — 191