Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)

Régészet - Kőhegyi Mihály: Borostyángyöngyök szarmata sírokban

összefügg azzal. Egy dolog ugyanis aligha lehet kétséges : bármilyen időre keltezi az épületek keletkezését a jelenlegi és jövőbeni kutatás és bármiképpen ítéli is meg rendeltetésüket (postaállomás, katonai őrállomás), azok hosszabb távon, békeidőben csak a germánok, illetve szarmaták beleegyezésével voltak fenntarthatóak és életképesek. Ne feledjük, hogy a sokszor nevetségesen kicsiny (pl. Hatvan—Gombospuszta 7,40 x 10,02 m) építmények 50—100 kilométerre vannak a dunai limestől, a rendszeres utánpótlástól teljesen elvágva. Az őrség létszáma sem lehetett néhány tucatnál több. Mindenképpen bizonyosnak tűnik, hogy békeidőben a távolabbi őrállomások és az ellenerődök fontos szerepet töltöttek be a kereskedelemben. Erre utalnak például a nógrádverőcei ellenerődben előkerült, megmunkálatlan borostyánkődarabok és az ugyancsak itt talált mérlegsúlyok.

68 Az I—II. században a pannóniai kereskedelem Észak-Itáliából és Dalmáciából származó italikusok kezében volt.

69 Savarián át vezetett az ú.n. borostyánkőút, amely a legfontosabb hadiútnak és a legjelentősebb kereskedelmi útnak számított évszázadokon keresztül. Nem meglepő a kereskedők korai megtelepedése ebben a gócpontban. Az utat a város határában a leggazdagabb családok hivalkodó síremlékei szegélyezték. A sírkövekre felvésték a családok nevét, a családfő foglalkozását, esetleges kitüntetéseit és származási helyét. Többségüket vagyonos kereskedők építtették. A pannóniai coloniák lakossága ugyanis részben azokból az észak-itáliai libertusokból vagyis felszabadított rabszolgák családjaiból állott, akik valamilyen adriai vagy Pó-vidéki város üzletházának képviseletében kerültek Pannoniába. Nem ritka, hogy benősültek a helyi boius arisztokráciába. Feleségük, illetve apósuk kelta neve, származása ezt egyértelműen elárulja. Ilyen családi kapcsolatok teremtették meg az összeköttetést a hódítók és a helyi lakosság között. Egy-két nemzedék múlva a romanizáció kialakulásához ez jelentette az első lépcsőfokot. Díszes síremléke volt többek között a Sempronius, a Canius, a Barbius, a Caesernius családnak. Ugyanezeknek a famíliáknak Savaria mellett a borostyánkőút és a Száva völgyének több városában voltak érdekeltségeik, sőt még a Balaton mellékén és a provincia belsejében is. így kerültek azonos nevű rokonaik Sopianae-ba.

70 A leletanyagból világosan látszik, hogy a terra sigilláták behozatala Pannoniába a Domitianus és Traianus előtti limesépítkezések idején lendült fel.

71 A szárazföldi utak mellett a vízi utak jelentősége is megnövekedett.

72 A kereslet kielégítése céljából, az eredetileg italikus üzletházakat képviselő kereskedőcsaládok, akik a II. század elején már több nemzedéken át éltek Pannónia városaiban, a Provincia keleti részében, a határvidéken új ipari vállalkozásokat kezdeményeztek. Ugyanekkor a birodalom nyugati területéről is érkeztek kereskedők, piacot keresve a hirtelen felvirágzó galliai ipar, illetve tömegcikkei számára. Pannónia, Moesia Superior, Dacia sok lehetőséggel kecsegtetett, emiatt az észak-déli irányú, Itáliából kifutó kereskedelmi útvonalak mellett most nagyobb hangsúlyt kaptak a kelet-nyugati útvonalak, közülük is elsősorban a Dráva menti és a limes menti városokat összekötő utak. Galliából a Mosel melletti Trierből és a Rajna parti Kölnből annyi kereskedő érkezett a pannóniai városokba, hogy itt az utóbbiak külön egyesületet tartottak fenn Cives Agrippinenses Transalpini néven.

73 Scarbantiat az I. században kiszolgált katonákon és leszármazottaikon kívül elsősorban kereskedőcsaládok népesítették be. A Canius-üzletház (Savariában már találkoztunk velük) Cinnamus nevű libertusát például a város territóriumán lévő birtokán temették el. Sírkövére neve mellé foglalkozását is felvésték: negotiator vagyis kereskedő volt. Cinnamus családját rokoni szálak fűzték a város elöljárójához Caius Sextilius Senecio-hoz. A família egy másik tagja, Canius Florentinus libertus a Balaton északi partján élt és sírfelirata szerint a felesége, Exorata bennszülött volt. A Caniusok Mursa (Eszék) környékén és Aquincumban is feltűnnek az I. század végén és a II. század elején. Az üzletház alkalmazottjai korábban Noricumban, Virinum (ma Klagenfurt) tartományi székhelyen és ennek elődjén, a magaslatra épített Magdalenensberg kereskedelmi és igazgatási központban is megtelepedtek.

74 A feliratos emlékek azt is bizonyítják, hogy Marcus Aurelius uralkodása és a III. század közepe között keletiek (elsősorban szírek és kisázsiaiak, kevesebb számban zsidók) is tevékenyked124