Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)

Régészet - Kőhegyi Mihály: Borostyángyöngyök szarmata sírokban

SA VARIA 7—8. KÖTET A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1973—1974 BOROSTYÁNGYÖNGYÖK SZARMATA SÍROKBAN KŐHEGYI MIHÁLY Amíg a rómaiak és a szarmaták egymás ellen sűrűn viselt háborúiról lépten-nyomon szó esik a magyar régészeti szakirodalomban, addig a két nép gazdasági, kereskedelmi kapcsolatairól alig tudunk valamit. Pedig nem kétséges, hogy a magyar Nagyalföld szarmatáinak történetéhez ezek a kérdések szorosan hozzátartoznak és a róluk alkotott kép ezek ismeretében csak árnyaltabb lehet. A kétirányú érintkezések felderítéséhez nélkülözhetetlen forrásanyagot nyújtó régészeti leletek közül ez ideig csak a szarmaták földjén talált terra sigilláták

1 és a sírokból előkerült római pénzek feldolgozása történt meg.

2 A múzeumaink raktáraiban található, zömében római készítésű gyöngyöket eddig senki sem vizsgálta meg, pedig számuk bizonyára több százezer. Mi ezúttal közülük csak a borostyángyöngyöket vesszük szemügyre és megkíséreljük a gyűjtés közben szerzett tapasztalatainkat felvázolni. Már elöljáróban el kell mondanunk, hogy nem a teljes anyag ismeretében megfogalmazott végleges eredményekről — ha lehet egyáltalán ilyenről beszélni a régészettel kapcsolatban — van szó, hanem az egyetlen teljesen feltárt hazai szarmata temető ásatása során felgyülemlett tapasztalatok közreadásáról. A Duna—Tisza közének déli részén elterülő Madaras község határában 13 évig folyt egy II—

V. századra keltezhető, későszarmata-hunkori temető feltárása. A mintegy 100000 m

2-re tehető területen 615 sír került elő.

3 A síroknak legalább 80%-a rablott volt ugyan, de olyan viszonylag kevés akadt, amelyben legalább valamilyen leletanyag ne maradt volna. 229 sírban, tehát a temető sírjainak 37, 23%-ában volt gyöngy. Ez annyit jelent, hogy még a gyermekleányok is sírba vitték kedves ékszerüket. 115 sírban találtunk borostyángyöngyöt, rendszerint más (kalcedon, kalcium, üveg, paszta) gyöngyök társaságában. 21 esetben csak borostyángyöngyök feküdtek a sírban, de ezek minden esetben rablottak voltak, így feltételezhető, hogy eredetileg ezekben is vegyesen fordultak elő más gyöngyökkel. A női sírok bokája és lábszára körül előkerülő nagymennyiségű, sokszor az ezret megközelítő üveg és pasztagyöngyök nyilván a szoknya alját díszítették. Néha megfigyelhető volt, hogy egymás fölötti sorokba, színük szerint (sárga, fehér, zöld, kék, vörös, lila, piros, fekete) varrták fel őket. Ezzel szemben a borostyángyöngyök döntő többségükben a nyakcsigolyákon kerültek elő, rendszerint kis számban, néha egyedül, de másfajta gyöngyökkel együtt is. Egyetlen esetben (229. sír) volt megfigyelhető, hogy a nyakon hordott két gyöngyfüzér közül az egyik kizárólag borostyánokból állt. Több adatunk van arra, hogy a jobb és bal csukló táján körbefutó kevés (8—10 darab) gyöngy között borostyán is előfordult üveggyöngyök társaságában. Ezek az ing ujját díszíthették. A sírokból összesen 24 560 gyöngyöt sikerült konzerválnunk, a begyűjtött anyag ennél valamivel több volt. A megmenthetők közül 22446 volt vegyes, 1914 borostyángyöngy. Ez utóbbi az összes gyöngyök 7,79%-át jelenti. Miután éppen a borostyángyöngyök pusztultak el legnagyobb mértékben a konzerválás előtt, arányukat mintegy az összes gyöngyök tizedére tehetjük. A nyers, megmunkálatlan borostyán kis számban fordul elő a leletanyagban. Zömük hengeres, illetve annak hosszabbra-rövidebbre vágott változata. Közülük néhány különlegesen szépen 121