Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)

Helytörténet - Katona Imre: A Battyányak és a reformáció (1551–1570)

cerea candela. Item si aliquam copulat in matrimonium, tenetur sibi tribus cruciferis, et quando sponsus cum sponsa vadunt in Eœlesiam, tenetur plebano uno facileto et uno capone. Item in festo Epiphainiarum domina, quando plebanus circuit cum cruce, tenetur quilibet colonus plebano unam scutellam refertam avene sive ordei sive millii dare et unum pedem porcinum et uniuim panem, et si quis non habet pedemporeinam, tenetur unum denarium hungaricutm. De confessione tenetur unus uno denario. Item de sepultura aliouius defuncti tenetur plebano decern denarii hungaricales, et tunc non debeant sibi cibum vel potum dare, ;sed quando dant cibum vel potum ,tunc saltern quatuor denariis débeant. Datum in airce nostra Nemethwywar, 4 die mensis septembris, anno domini millesimo quingentesitmo quinquagesimo nono. Eredeti bejegyzés a Batthyány család XVI. századi regisztratúra könyvének I. részében, а 43/анЬ és a 44/a oldalaikon. 28. 2559. szeptember 13. Várasd. Fráter Lukács varasai gvárdián és Péter prédikátor Batthyány Kristófhoz. Megáll az eszük azon panaszokon, melyeket ellenük Szlavónia ítélŐmesterei előtt emelt és csodálkoznak a változásán. Előbb kertjükben sétálgatva velük kedvesen elbeszélgetett, sőt még étkezésükön is résztvett, most pedig világi személyek előtt gyalázza őket, noha fölöttük semmiféle joghatóságuk nincs. Ha Benedek fráter meg is tévedt, ebből még általánosítani nem lehet. Magnifiée domine, domine obsarvatissime ! Graves quippe querelas, christiano namini prorsus contrarias hisee diebus vestra m. d. coram speetate fidei viras, egregiisque dominis nempe prothonotariis huius regni Sclavonie et Laurencio literato per egregium doimunum Joannem Perhoch nostram nimirum in contumeliam et preiudicium apertum denunciare censuit, quibus auditis mens obstupuit de tam subitanea vestre m. d. mutacione quum sese benignum semper poilicebaltur et nuperrime more solito nostrum intravit monasterium, atque in horto hinoinde deambulando dulcisonis colloquiis noibiscum usa extitit, insuper et convivio humaniter benigneque susoepit. Nunc autem oblita tam sue humanitatis et poHicationis beneficio, quam eciam Christiane charitatis officio, nos traducere pariter et sugillare coram secularilbus personis non est verita, cum illi optimi domini nullum ius in nos habeant, imo neque vestra m. d. sed sola eoolesiastica hierarchia et eiusdem prelarti, quorum presidio licebit nobis tum nostre religioni, tum eciam fame (per eandem lese) consulere passim. Nos eniim iuxta dei optimi maxima beneplacitum sic vitam nostram instituere statuimus, ut nemo mortalium rite et iuste malum de nabis loqui possit, neque hactenus imputare potuit, !si fra-ter Benedictus nositer per alios seduotus aliquamdiu hincinde divagaverit, non in Universum aiberravit, qui rursum in sodalicium nostrum ad penitenciam reddiit, divi erraverunt, ergo damnati sunt. Negaitur consequencia, quia sancta Mater ecclesia grémium non claudàit ad penitenciam reddeuntibus, illum autem sophisticum atque cornutum sylogismum de fratre vestro Francisco proposition facillima racione, dum tampus dabitur concludemus, non eniim participes illius criminis esse voluimus, quod suapte spernendo, et illum eciam flagellatum e medio expulimus, si autem causam inapritum venire vestra m. d. contenderit, nos non cur452