Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)

Helytörténet - Katona Imre: A Battyányak és a reformáció (1551–1570)

sának tanulságaiból arra a következtetésre jutott, hogy nem penitenciával mentheti meg birtokait, hanem elsősorban azzal, hogy szembenéz a török törekvéseivel. E magatartás csak a meglévő és a cél érdekében mozgósítható erők koncentrációját tekintette a török elleni harc legfontosalbb feladatának. Ezért magatartását olyan vallások elemeiből alakította (ki, amelyek nem zárták ki, sőt lehetővé tették a nemzeti erők összefogását kifejező eszme-rendszerét. Batthyány Boldizsár kulturált európai látókörű politikus volt, aki messzebb látott egyébként még haladó kortársalinál, így a Zrínyieknél is, akik szintén levonták Sziget tanulságait, amikor a magyarság önvédelmi harcaival szemben körültekintőlbben politizáló katolicizmushoz pártoltak át az 1570-es évek elején, Batthyány Boldizsár felfogása, noha nézeteinek Bornemissza Péter személyében kiváló népszerűsítője volt, пет hatattak a közvélemény szélesebb rétegeire. Ebben talán annak is szerepe volt, hogy ezek az elvek minden progresszivitásuk ellenére az egyéni érdekek bonyolult szövevényein keresztül alakultak ki és váltak ismeretessé. A reformáció első szakasza úgy látszik, már 1550 előtt végbement NyugatMagyarországán. Itt már a katolicizmustól a protestantizmusíhoz vezető út első lépéseivel nem találkozunk. De tévednénk, ha az első reagálásokban valamiféle lelkiismereti válság jeleit konstatálnánk. Erről nem volt szó a XVI. század új feudálisainál. Náluk az átállás a katolikus intézmények működési körének korlátozásában, ezek tevékenységének akadályozásában jelentkezik elsősorban. A katolikus egyház bonyolult s ekkor már kiterjedt intézmény-hálózata és javai izgatták elsősorban a „reformált" hit képviselőit. Leveleink idejében, az 1550. és 1570. közötti évtizedekben már nemcsak az apák, hanem a fiúk átállása is megtörtént. Másszóval már nemcsak Batthyány Kristóf buzgó Luther^hivő, hanem fia Batthyány Boldizsár is. Sőt az 1560-as években — a szigeti tragédia után — már a protestantizmuslból való kiábrándulás jeleivel is találkozunk, nemcsak a Batthyány aknái, hanem a Zrínyieknél is. Leveleink nem ezt érzékeltetik, hanem a reformáció megszilárdulásának, stabilizálásának, évtizedeit. A levelek összegyűjtése különböző időben történt. Egyes leveleket még a levéltár végleges átrendezése előtt gyűjtöttünk össze, nagyobb részüket pedig már a végleges átrendezés után, az Országos Levéltártban dolgoztuk fel. Ebből adódik, hogy a levelek egységes jegyzeteit az összeállításban nem tudtuk feltüntetni. Ehelyett nem a végső elhelyezést feltüntető provaniencia-ezámot alkalmaztuk, hanem megelégedtünk a mai feldolgozásnak megfelelő közlésimóddal, vagyis a levélírók nevének feltüntetésével a keletkezési hely és idő rögzítésével. A levelek visszakeresése a szakembernek így sem adhat különöseibb gondot. Másrészt a levelek közzétételét nem azok forrásértéke dönti el elsősorban, hanem a primér-közlés jellege is. Ugyanis az Országos Levéltár 1956-os pusztulása, valamint a Levéltár anyagának korábbi hányódása miatt ma már nem egy levél hozzáférhetetlen, pang, vagy végleg elpusztult az említett események következtében. Összeállításunk korántsem teljes, a Levéltár kutatója ezenkívül még számtalan, a reformációval kapcsolatos levélre bukkanhat. A válogatást elsősorban azzal a céllal adjuk közre, hogy felhívjuk a figyelmet a rendkívül nagy értékű forrásanyagra. 437