Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)

Helytörténet - Katona Imre: A Battyányak és a reformáció (1551–1570)

A múzeumi évikönyvek jellegüknél fogva elsősorban a tárgyi anyag közlésére, ismertetésére szorítkoznak. A múzeumi anyag ismeretetése, publikálása azonban csak akkor lehet sikeres és eredményes, ha a szülkségies helytörténeti keret megrajzolásaihoz elegendő írásos anyag áll a kutatók rendelkezésére. Vas megye kulturális, történeti anyagának közrebocsátása haladó hagyománnyá lett. A Kultúr Egylet egykori évkönyveiben a régi Vas megyei sajtóban számtalan ilyen jellegű publikáció látott napvilágot. Ezek mindmáig értékes nyersanyagai a múzeumi kutatómunkának. Vas megye történetében a Batthyány család kiemelkedő szerepet játszott. Sajnos a család értékes gyűjteménye a II. világháborús események következtében, a megye más gyűjteményeihez hasonlóan, szétszóródott. Ezek közül még jó néhány fellelhető a körültekintő múzeumi gyűjtőmunka eredményeként. így meg van a reális lehetősége annak, hogy ezek «méltó helyükre, a múzeumi gyűjteményekbe kerüljenek. Megszólaltatásuk a családi levéltár anyagának folyamatos ismertetése nélkül aligha válna lehetségessé. E meggondolásból indultunk ki. amikor a Batthyány levéltár különböző gyűjteményeinek egyes darabjait közreadjuk. Eddig már több tanulmányt, cikket írtunk a Batthyányak egykori szerepéről, politikai, diplomáciai és kulturális tevékenységéről. Legutóbb a család gyűjteményeiről készítettünk beszámolót. A család reformáoiókori levelei megítélésünk szerint legalább annyira fontosak, mint az eddig közreadott és feldolgozót dokumentumaik. A családi levéltár dokumentumainak közreadásában elsősorban a hasznosság és a történeti érdek vezetett bennünket. A család szerepéről, jelentőségéről kialakítandó kép ezek nélkül aligha lehetne teljes. Azzal bocsátjuk közre a leveleket, hogy a kutatók megtalálják bennük az őket érdeklő momentumokat, vonatkozásokat. 1. 2551. július 20. Zágráb. Rosoini Szondi Pál zágrábi prépost Batthyány Kristófhoz. A turonyi Szent Márton templomnak bizonyos zavargók által való megsértése és a megszentségtelenített templom reconciliálása és végül e sértők megbüntetése tárgyában ír. Magnif ice domine mi observandissiime. Debitam obsequiorum meorum commendationem. Reoordor reverendissimum dominum episoopum Zagralbiensem praelatuim nostrum dignissiimum de tumultu et rixa in ecclesia baptisimali de Thwron et eius ciimiterio aliquorum insolentia non habita Dei et illius honoris ratione circa menais May principiuim ad me aliquid scriipsisse. Equidem oontuimeliaim ecelesiae Dei optima maximi tarn temere, illataim non aequo pertuli andimo et si quo suoourrere potuissem illius immunitati, mora rupta, ut est officii mei, studio omni rei indignitati comsuluissem verum sollicitatore non coimparente ex iimbeaillitate animi, qua in hoc meo senio laboro, res huiusimodi séria mente exciderat mea, pro present e necessiatati tali remedio proviidenduim esse duxi, ut in eoclesia S. Martini de Thwron inproborum iniquitaite viola ta, quoad per nos, vei alterum Catholicum episcopum reconciliari poterit divina officia ut prius peragantur autoritate reverendissimi domini prelati mei et ordinaria nostra qua ad presens fungimur 438