Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)

Helytörténet - Bárdosi János–B. Dorner Mária: Adatok a sárvári (és kőszegi) fazekascéh történetéhez

aki aztán két mestert fog kirendelni, hogy megszemléljék az ételeket, hogy mind a mesterek, mind a szolgák, a mesterek feleségei és gyermekei jól el le­gyenek látva étellel és itallal. 12. És az, aki a mesterlakomát adni akarja, igyekezzék, hogy a kínálásíhoz az év folyamán, adódó alkalmakkal, minidenféle jó ételből annyit szerezzen össze, amennyit csak tud, mindenek felett azonban jó komoly boritalokból. 13. A mesterlakomiára meg kell hívni a fazekas céh mestereit, mesternéit, gyermekeit és szolgáit, és ez mindenkor így legyen. 14. És jóllehet az itteni mesterek fiai mentesek a mesterművékitől, a mes­terlakomától viszont a legkevésbé sem mentesek. 15. Minden negyed (!!!) évben új atyamestert is kell választani. 16. És mikor az atyaimester összehívatja a tisztes céhet, aki akkor az órát kellő ok nélkül elmulasztja, a büntetés 3 krajcár. 17. A ládához két kulcs legyen; az egyik legyen az atyamesternél, a másik pedig a öregszolgiánál. 18. Bármikor is, ha úgy esik, hogy mester és legények között szóváltás for­májában vagy bármi más módon viszály, huzavona, nézeteltérés vagy más ilyesmi támad, az ilyesmit a mesterek (de kivéve az olyant, ami vérzést okoz, meghagyva a hatóságnak fenntartott viselkedésniódokat) legyenek feljogo­jogosítva, hogy rendbe hozzák, az egyetértést ós megegyezést helyreállítsák, meg arra is, hogy azt, aki a kihágást elkövette, hibájának körülményeihez képest a céh ítélete alapján a jó tisztesség é!s férfiúi fegyelem fenntartása érdekében meg­büntessék. 19. Azok az ifjak vagy fiúk, akik a fazekas ipart meg akarják tanulni, és egy mesterhez be akarnak szegődni, azon mester által, akiinél jelentkeztek mu­tattassanak be a tisztes céhnek, és születésük és törvényes származásuk tu­domásulvétele után ugyanannál a mesternél soha 4 évnél rövidebb időre nem szegődnek el. 20. Ha egy ifjút felvesznek, akkor a mester és az ifjú (inas) is tartozik a céhnek letenni mindegyik külön egy magyarországi tallért. 21. Miikor aztán tanulóéveinek eltelte után ismét megjelenik a láda nyit­vatartása mellett, lehetővé válik néki, hogy kívánságára szokásos tanulólevelet adjanak neki, beírva, hogy itt nőtlenül élt, viselkedését, tanulóéveit. 22. És amikor feltszabadítják, akkor, mint előbb, a céhnek tartozik fizetni a mester egy tallért és az ifjú (inas) egy tallért. 23. És miként egyebütt minden iparágban általában, úgy ezeknek az özve­gyeknek és gyermekeknek, hogy férjük és atyjuk halála után minél biztonsá­gosabban maradjanak, és ki tudjanak tartani az ipar mellett, lehetővé kell ten­ni, hogy az özvegyek férjük halála után az ipart az özvegyi állapot megszűné­séig gyakoriják. 24. Hasonlóképpen a szokásos hetivásárokon, amikor a mesterek árulnak, mindenkinek meglegyen a rendes eladóhelye, és mindig az idősebb mesterek döntsenek egymás között az eladóhelyekről, amint ez ősidőik óta szökés. 25. És ha tehát az eladóheily ki van jelölve, akár árul a mester, akár nem, akár ott van, akár nincs, senki sem árulhat a másik eladóhetyén, kivéve en­gedéllyel, 1 tallér büntetés mellett, 26. És minden hetivásárkor csak a mestereik egyik fele áruljon, a másik fél pedig maradjon otthon; ha valaki azokon kívül benyomulna és bemenne, a láda számária 1 tallér büntetést von magára. 336

Next

/
Oldalképek
Tartalom