Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)

Természettudomány - †Andreánszky Gábor: A partmenti növénytársulások változása a hazai harmadidőszak folyamán

aus Alnus- und Salix- Arten ferner Koniferen (darunter in erste Linie aus Glyptostrobus) gebildet. Es kamen aber auch Sumpfgesellschaften von Rohren, Schilf, Seggen, d. h. krautartigen Pflanzen vor, die aber nur selten genau zu deuten sind. Die beiliegende Tabelle umfasst die Charakteristik und die chronologische Aufeinanderfolge der ripikolen gesellschaften tabellarisch dargestellt. A PARTMENTI NÖVÉNYTÁRSULÁSOK VÁLTOZÁSA A HAZAI HARMADIDÖSZAK FOLYAMÁN (Összefoglalás) t Andreánszky Gábor (Budapest) A partmenti társulások elsősorban annyiban különböznek a száraz talajon élőktől, hogy talajuk állandóan kellőképpen nedves, így az éghajlat szárazsága kevésbé jut életmódjukban kifejezésre, sőt a hőmérsékleti viszonyok is kevésbé, eltompítva és elkésve éreztetik hatásukat. Egymástól különböznek aszerint, hogy tengerpartiak vagy édesvíziek, ez utóbbiak pedig annyiban, hogy folyó-, vagy állóvízről van-e szó. A jelenlegi viszonyok szerint a tenger partját, amelynek talajvize sós, csak a trópusokon kísérik fás növénytársulásók, a mangrove, amely szárazságtűrő berendezéseket is mutat és részben elevenszülő cserjékből, illetve alacsony fákból áll. A szubtrópusi és mérsékeltövi tengerpartot csak fűnemű, vagy aprócserjékből álló társulások 'borítják. A múltban csak az eocénben és alsó-oligocénben találunk maradványokat, amelyek típusos mangrovecserjéktől származnak. Ezek közt az elemek közt az eocénben a JVipa-pálma is gyakori, míg az alsó-oligocénben a Nipa a mangrovebői hiányzott. A középső-oligocénre vonatkozó ismereteink bizonytalanok, de a gazdag felső-oligocén Wind-gyári rétegek, legalább az eddigi beható kutatások alapján, mangrovenyomokat nem tartalmaznak. A trópusi vízfolyásokat a mai flórában az ú. n. galériaerdők kísérik. Ezek örökzöldek, trópusi színezetűek, sőt nagyjából megfelelnek, összetételben és életmódban egyaránt a trópusi esőerdőknek. Sok volt bennük a lián és a fánlakó. Harmadidőszakunkban ezek voltak kifejlődve egészen a felső-oligocén legalsó rétegeiig, amikor is a lombhullató és mérsékeltövi színezetű ligeterdő váltotta őket fel. Ezek egyik vezérnövénye a Wind-gyári felső rétegekben, tehát a felső-oligocén végén fellépő Acer trilobatum volt. A ligeterdők a harmadidőszak további folyamán nem sokat változtak, az éghajlat jellegének a megváltozása, amely a legkülönbözőbb száraztalajú mezofil és xerofil erdőket hozta be flóránkba, a ligeterdők összetételét, arculatát és életmódját kevéssé befolyásolta. Ezek a ligeterdők ma is benyúlnak a szubtrópusi tájakba egészen a galériaerdőkig, de a sarki határon is némileg túljutnak az erdőhatáron. A különböző harmadidőszaki flórákban különböző vezérnyövényeik voltak, Acer trilobatum, Platanus aceroides, Liquidambar europaea, Carya (Pterocarya) denticulata, stb. 20