Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)

Természettudomány - †Andreánszky Gábor: A partmenti növénytársulások változása a hazai harmadidőszak folyamán

A ma a Földközitenger vidékének száraz helyein egyes vízfolyásokat kísérő örökzöld cserjék (Juniperus oxycedrus, J. phoenicea, Nerium oleander) mását nj'omokban az alsó-szarmatában Diósgyőr mellett találjuk meg, ahol a Ficus multinervis (minden valószínűség szerint azj Apocynaceae családba tartozó örökzöld cserje) és Alnus crebrinervis alkották. A ligeterdők és mocsári erdők-, illetve cserjések közt a lényeges különbség abban áll, hogy az előbbiekben a talajvíz állandó mozgásban van, az utóbbiakban stagnál. Ez az utóbbi körülmény kedvezőtlen a gyökérlégzésre. Vannak azonban olyan ligeterdei fanemek (köztük az Acer trilobatum és a Liquidambar europaea, illetve ezek mai testvérfajai), amelyek ebből a szempontból elég tág ökológiajúak és a mozdulatlan talajvízben is megélnek. így ez a két vegetációtípus maradék nélkül nem választható el egymástól. Az eocénből pálmamocsarakat mutattak ki. Az óharmadidőszakban a mocsárcserjések leggyakoribb alakja a Mi/rica-mocsár volt. Mórica-maradványokat tömegesen találnak egészen a helvéti rétegekig, amikor hirtelen nagyon megritkulnak és a felső^miocéntól kezdve flóráinkban többé Myrica-mocsarakról nem beszélhetünk. A Myrica helyét elsősorban éger és fűz fajok veszik át. Ezeken kívül laz újharmadidőszak egyik legelterjedtebb mocsárerdő típusa a Glyptostrobus-moosár. Ez a fanem mai élőhelyén cserje, harmadidőszakunkban azonban legalább részben fává nőtt. Tőlünk délkeletre, így Erdélyben és a hozzá közeleső területeken a Myrica, köztük M. lignitum egészen az alsó-pliocénig számos maradványt hagyott vissza. Itt tehát egy flóraválasztóvonalat tételezhetünk fel. A ligeterdőkben és a mocsári fás társulásokban az volt a legnagyobb változás a harmadidőszak végefelé, részben csak a negyedkorban, hogy mindazok a fanemek, amelyek a harmadidőszakban ezekben a társulásokban tömegesen vettek részt, sőt a legtöbb esetben társulások vezérnövényei voltak, de ma Európából hiányoznak, vagy csak délebbre fordulnak elő (pl. Plaíunus), egymás után eltűntek a flóránkból. Nagyon csapadékos viszonyok közt a ligeterdők és mocsári társulások elemei benyomulnak a mezofil erdőkbe és így a társulások közt rengeteg az átmenet és éles határvonal nem húzható. Egyes harmadidőszaki flórákban édesvízi makraflóra maradványait is találjuk. Ilyenek a kisegedi alsó-oligocén flórában : Castalia, Nuphar, Ceratophyllum, Stratiotes, Balaton-Déllőn Echinodorus, Rózsaszentmártonban Nelumbo, több lelőhelyen Salvinia. Ezek nyíltvízi társulások. Sajnos a róluk szóló adatok anynyira hiányosak, hogy harmadidőszakunk folyamán beállott fejlődéstörténetükről semmi határozottat nem tudunk. A vízparti társulások egyes féleségeinek időbeli egymásutánját egy, a német szöveghez mellékelt táblázatban tesszük szemléltetővé. 21