Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)

Angyal Endre: A Dunántúli Szemle évei (Adalékok Pável Ágoston pályaképéhez)

„Kedves Guszti Bátyám! Levelezek, harcolok, igyekszem ügyesen visszavágni, ha kell, ütök, harapok, de nem engedem magam. Tudod, most itt az alkalom, mikor a tanfelügyelőm szabadulni akar tőlem. Hazaárulónak nevezett a sajtón keresztül. Persze ezt ne hidd. Ha megmaradna az állásom, s ha adnak a felsőbb hatóságaim engedélyt hozzá, beperlem, ha nem lesz állásom, altkor provokálom. Ne feledd, a dédanyám még szerbül beszélt. Valami maradt bennem s visszaütök kegyetlenül. Már itt finom eszközökkel nem lehet dolgozni. Hit ellen csak erősebb hittel lehet dolgozni. Százan harcolnak ellenem, akiket a tanfelügyelő felvonultatott. Én egyedül. De megemelem a kalapot az előtt, aki győzni fog. - Inkorrekt dolgot nem követtem cl. Csak utálom a germánságot." Bődéire — aimant a leveleikből kitűnik — nehéz éveik vártaik. Pavel mindenit meglelt érdekében, Веке Ödön szintén mozgósította összeköttetéseit, s 1944. február 24-én már azt írhatja Bödei Zalaegerszegről, hogy a bírósági főtárgyaláson elejtették a vádat. A jövőt illetően mégis pesszimista: „Ügy érzem, borzasztó lesz, ami cmég ránk vár ebben az évben." A sötét prognózis beteljesedett, alig egy hónappal később: Magyarországot is megszálltaik a német fasiszták. További sorsáról tBöldei maga vallott egy levélben (Zalaegerszeg, 1966. febr. 18.), amelyet e tanulmány írójához intézett: „Mint politikai megbízhatatlant és állandó rendőri felügyelet alatt állót, mint muszost (nem vagyok zsidó ember, tisztán politikai okai voltak) elvitték lágerba. Sokat szenvedtem. A Todt szervezet krampácsolás közben Grácban megvert és hazaszöktem." — Sajnos, ezek a tragikus eseményeik kiütötték Bödei kezéből a tollat és neun folytatta tovább a Dunántúli Szemle égisze alatt megkezdett értékes néprajzi munkásságát. A fokozódó fasiszta nyomás magára a Dunántúli Szemlére is ránehezedik. A hírhedt Országos Magyar Sajtókamara például 1941. június 18-án 1745/1 — 1941. szám alatt a következő körlevelet küldi Pavelnak: „Igen tisztelt Felelős Kiadó Űr! A. most megküldött fehér ívvel kapcsolatosan az Országos Magyar Sajtókamara kéri Felelős Kiadó Urat, hogy szigorúan bizalmas (a körlevél kiemelése!) kezelés és statisztika-készítés céljából-az Országos Magyar Sajtókamara részére az alábbi adatokat megküldeni szíveskedjék. Ezt a bejelentést külön borítékban „Szigorúan bizalmas" jelzéssel szíveskedjék az Országos Magyar Sajtókamara főtitkári hivatalának megküldeni, f. évi július 15-ig." Sajnos, a kérdőívnek a „szigorúan bizalmas" adatok iránt érdeklődő részét nom ismerjük. Ezt a szerkesztőnek akarva-nemakarva ki kellett töltenie és visszaküldenie, hogy a Szemle fennállását biztosítsa. Pavel azonban ezután sem szakított baloldali barátaival és munkatársaival. Amikor pedig 1943-ban megint fokozódott a fasiszta körök erkölcsi és politikai nyomása a Szemlére, tárgyalásokat kezdett Szabó Pál Zoltánnal (1901—1965), az ismert földrajztudóssal, hogy a Dunántúli Tudományos Intézet vállalja a Szemle kiadását. Hosszas levélváltás után sikerült megállapodniuk, s a XI. évfolyam 3—4. száma, 1944-ben, már ezzel a jelzéssel jelent meg: „Kiadja a Dunántúli Tudományos Intézet." A szörnyű ikonnak dokumentuma két levél is, amelyet a Szemle két olvasója, egy szlovén és egy osztrák katolikus pap intéz Pavel Ágostodhoz. Aiz elsőnek írója Ivan Jeric bántornyai esperes-plébános, akit 1941 nyarán a nacionalista magyar hatóságok el akartak űzni falujából. A szlovén nyelven írott lap ikelte: Bántornya, 1941. aug. 18. Postai bélyegző nincs rajta: Jeric nyilván egy ismerősével juttatta el a lapot Szombathelyre, mert nem akarta, hogy panasza a horthysta urak tudomására jusson. íme, a lap teljes szövege: 403