Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)

Angyal Endre: A Dunántúli Szemle évei (Adalékok Pável Ágoston pályaképéhez)

bábom befejezése előtt aligha gondolhatunk ikomoly realitással a kiadásra. Csupa ólálkodó farkasverem mindenfelé! Egyetlen ligazi öröm már csak az enyéinmek — s a barátaimat is ezdk közé saáimítocm — szeretete! Fogjuk hát meg meleg szorítással egymás áirva kezét!"

2 Ha az antológia nem is jöhetett létre, Várkonyi 1940-ben két folytatásban közölte A dunántúli költészet című igen érdekes művelődés- és irodalomtörténeti áttekintését. (DSz VII, 225—235, 386—396.) Egyfelől Berzsenyi és a Kisfaludyak kora, másrészt a modern dunántúli költészet áll Várkonyi fejtegetéseinek tengelyében. A kritikai rovatban pedig állandóan szerepel аг élő dunántúli irodaloim. Megint csak kiragadott példák: 1940-ben Bárdosi Németh János, a Szombathelyről később Pécsre szakadt költő /méltatja igen meleg hangon Takáts Gyula verseskötetét, a Május-t. (DSz VII, 105—6.) Ugyancsak Bárdosi Németh ír 1942-ben Tatay iSándor regényéről, a Zápor-ról. (DSz IX, 76—7.) Amikor 1940-ben a fiatal Harcos Ottó első kötete (megjelenik, Pavel Csorba Győzőt, az akkor már jónevű pécsi lírikust kéri fel kritika írására. (DSz VIII, 174—5.) Harcos példányt-kérő leveléből kicsendül a jóleső öröm, amellyel a recenzió megjelenését regisztrálja. íme, a Pécsett, 1941. június 19-én kelt levél: „Igen tisztelt Szerkesztő Uram ! Értesültem arról, hogy a „Dunántúli Szemle" legújabb száma megjelent. Tisztelettel kérem - mivel benne az én első kis kötetemről kritika van - szíveskedjék címemre egy példányt eljuttatni. Maradok Szerkesztő Urnák tiszteletteljes híve Harcos Ottó" Kapcsolatban van Pavel más magyar tájak irodalmi életével is, így főleg a haladó erdélyi irodalommal. Hadd idézzünk megint egy dokumentumot, a korán eltávozott kolozsvári író, Asztalos István (1909—1960) 1943. április 7-én írott levelét: „Kedves Barátom ! Mellékelem a legújabban megjelent „Termés" c. évkönyv komünikéjét s megkérnélek társaim nevében is, közöltesd ezt lapodban. És ha lehetséges, arra is megkérünk, hogy a címedre már elküldött támpéldány alapján ismertesd a „Termés"-t. Szívességed hálásan köszönjük, szeretettel ölel Asztalos István" A Szemle 1943. évfolyamában (DSz X, 333) meg is jelent a kívánt ismertetés, a „meglepően változatos és bátorhangú tartalom" különös kiemelésével. Levelezett aztán Pavel Szegeddel, ahol 1941 tavasza óta a szlavisztika magántanára volt: a Délvidéki Szemle szerkesztősége nevében 1942. február 28-án Sándor István főiskolai tanár intéz hozzá levelet. Kassáról Sziklay László, a tekintélyes szlavista, akkortájt az Új Magyar Museum szerkesztője jelentkezik (1943. márc. 26.), cserepéldány ^ügyben. Szoros barátság fűzte össze Pavelt Csorba Tiborral, a szepesváraljai születésű (1906) festőművész-íróval. Csorbának ugyancsak szívügye volt a „kék Dunántúl" irodalma, hiszen ő is egy ideig dunántúli pedagógusként működött. A harmincas években Varsóiba költözött, most is ott él lengyel feleségével, és igen sokat tesz a 'magyar—lengyel művészeti kapcsolatokért. Pavel és Csorba barátságának egyik szép dokumentuma a Budapesten 1942. október 27-én feladott levelezőlap-meghívó Csorba képkiállítására a Muharát helyiségében. A címlapot Csorba egyik alkotása díszíti, a Mezőségi akkordok. 399