Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)

Angyal Endre: A Dunántúli Szemle évei (Adalékok Pável Ágoston pályaképéhez)

SAVARIA 4. KÖTET A VAS MEGYEI MUZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1966—1970 A DUNÄNTÜLI SZEMLE ÉVEI (ADALÉKOK PÄVEL ÁGOSTON PÁLYAKÉPÉHEZ) ANGYAL ENDRE Hetedik évfolyamában, 1940-ben a Vasi Szemle felvette a Dunántúli Szemle nevet. Pavel Ágostonnak az volt a szándéka, hogy folyóiratát általános dunántúli jellegűvé teszi, hogy az eddigi vasi problematika mellett fokozatosan helyet ad a többi dunántúli megye — elsősorban Veszprém és Zala — tudósainak, íróinak, helytörténészeinek. Már a Vasi Szemle éveiben valóságos irodalmi és tudományos központtá vált Pavel orgánuma, a későbbi éveikről pedig joggal állapíthatta meg tudósunk leánya, íSimonné Pavel Judit: „Elmondhatjuk, hogy a főszerkesztő és folyóirata körül, mint mag körül, az ország egyik legjelentősebb kultúrköre alakult ki írókból, tudósokból, gyűjtőkből".

1 Pedig az átalakítás, a szélesebb ikörü feladatok kitűzése mean a legszerenoslésebb aspektusok jegyében történt. 1940-ben, a második világháború második esztendejében alakult át a Vasi Szemle Dunántúli Szemlévé, s a szerkesztőség — elsősorban maga Pavel Ágoston — érezte, hogy országunk, népünk és egész Európa nehéz idők elé néz. Ez a komor, de mégis elszánt, a feladatokat /vállaló hang csendül ki a Dunántúli Szemle beköszöntőjében. A dátum: 1940. január 31. Idézzük néhány mondatát: „Láthatárunkon sötét felhők tornyosulnak, mezőiinik felett dermesztő szelők nyargalásznak. A gazda féltő gondjával fürkésszük a zavaros, rejtélyes jeleket. .. Ha egyikünk kihull, a másaik iragadja ki hűlő (markából a lobogóit, de a jobbságért, a tisztultabb lábasért vívott szellemi (harcunk ezeken a rónákon és lankákon soha többé id nem hanyatlik." (DSz VII, 3). Az ötesztendős szellemi harc valóban nem volt könnyű. Dokumentálják ezt elsősorban a Dunántúli Szemle 1940 ós 1944 közti kötetei, de kielégíti a dokumentációt a Savaria Múzeum levéltári anyaga: a Pavel Ágostomhoz intézett levelek, beadványok, okiratok és egyéb írásos emiékék. Kiderül, mekkora harcot kellett folytatnia Pavelniak elsősorban a Szende fenntartásáért. Egyik hűséges barátja és niunlkatánsa, az akkor Veszprémben élő múzeumigazgató és archeológus, Nagy László, 1941. nov. 12-én pléldáül özeiket írja: „Remélem kattonáiskodásaim e viharos két esztendeje után víégre megtehetem, hogy személyesen a legnagyobb energiával kézbevegyem a Szemle Veszprém megyei ügyeit. . . Mindent el akarok követni, hogy megyénk legalább (Nagy L. kiemelései!) arányosan vegyen (részt a Szemle fenntartásáért és jövőjének bizbosiítáisáérit folytatott munkában." Pavel másik hűséges munkatársa, a nemrég elhunyt nagy nyelvész, Веке Ödön, akinek sok levelét őrzi a Savaria Múzeum, 1941. nov. 23-án ugyancsak hasonló értelemben ír: „A Szemle támogatása ügyiében erélyesnek kell lenned a megyékkel szemben. Micsoda megállapodás az, hogy elfogadják a folyóirat érdeklődési körének kiterjesztését 397