Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)

Katona Imre: A Batthyányak műkincsei és az 1912-es Vasvármegyei Műtörténeti Kiállítás (Adatok a Vas megyei műgyűjtés történetéhez)

arcképek foglalnak helyet.

58 Ezeket az 1912-es Vasvármegyei Műtörténeti Kiállításon nem mutatták be, de közülük néhány az 1896-os millenniumi kiállításon mint kosztümkép szerepeit.

59 XIX. századi leírások szerint egyöntetűen 19 nagyformátumú családi kép nyert elhelyezést a vár meglehetősen rossz karban lévő lovagteremében. Fényes leírását vette át a Vasárnapi Űjság tárcaírója is, és a más későbbi leírók, köztük a megyei monográfián dolgozó Vende Aladár is, aki mint topográfus, személyesen is megfordult Németújváron és közvetlen tanúja volt a vár különböző helyiségeiben tárolt műkincsek sokaságának. Sajnos a Baittihyány-család egykori körmendi levéltárában csak egy-két olyan korai leltár maradt fenn, mely Németújvár műkincseit tartalmazza. Ezek is XVIII. századiak és nincs köztük egy sem, mely a XIX. század eleji viszonyokat rögzítené. Ezzel szemben a megjelent leírások közül az 1838. évi a legrészletesebb,

60 mely az egyes épületrészek műkincseit szinte leltárszerű pontossággal és hűséggel tartalmazza. Az 1912-es kiállítás egyik legérdekesebb látnivalója és a kiállítás olouja Bruegel: Keresztelő János prédikációja a németújvári vár lovagterméből került a szakemberek és a kiállítás közönsége elé. így érthető, ha a fennmaradt egykori leltárak és leírások segítségével a lovagterem egykori felállítását igyekszünk elsősorban rekonstruálni. Mihez — korabeli leltárak híján — elsősorban az 1838-as leírást használjuk fel, mely az összes fennmaradt XIX. századi leltároknál résziéleseblb. Még mielőtt az egykorú leltárak tételeit elemeznénk, számos körülmény előrebocsátása fontos. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a németújvári vár lovagtermében függött „számos más érdekes régi kép, Lucas Granach, XVI. századbeli magyar és német festők művei között" a Keresztelő János prédikációját ábrázoló hiteles Bmegel-feslmény is. A németújvári vár egykori leltáraiban és leírásai között Bruegel e festményét hiába keressük, mert e leltárak és leírások készítésekor még senki sem tudta, hogy a Keresztelő János prédikációját ábrázoló nagyszabású festmény a híres XVI. századi németalföldi művész eredeti alkotása. Sőt, ugyancsak a lovagteremben lévő más érdekes XVI. századi magyar és német festők alkotásait sem találhatjuk a régi leltárak és leírások adatai között, bár a németújvári várnak számos leírása maradt fenn napjainkig. Noha a leírások szinte kivétel nélkül írnak a család mesés kincseiről, a fegyvertár remek darabjairól, a toronyszoba szobrairól, kisméretű festményeiről, a lovagteremben elhelyezett műkincseiről csak annyi olvasható, hogy ebben a Batthyányak őseiről készült nagyméretű festmények találhatók. Fodor Árpád egyik 1906-ban írt cikkében

01 is még ugyancsak 19-rc teszi a loivagterem arcképeinek számát, mint a XIX. század utolsó éveiben írt Osztrák-Magyar Monarchia írásban és Képben szerzője, vagy mint Fényes Elek század közepén írt lexikonjai. Ezekből a felületes olvasónak úgy tűnhet, hogy itt csak a család arc- és mellképeit őrzik, s azok az egyéb XVI. századi magyar és német eredetű festmények, melyéket Végh Gyula itt látott 1912-Jben, csak ekkoriban hozhatták át más kastélyokból Németújvárra. Ezzel szemben Vende Aladár már 1897-ben megírja, hogy a lovagterem arcképei között „egyesek kiváló műbeccsel bírnak, míg a többiek úgy is mint kosztümJképek rendkívül érdékesek". Ebből kitűnik, hogy a lovagterem sokszor emlegetett arcképei között számos más jellegű képet is őriztek, mint pl. Bruegel: Keresztelő János prédikációját. Az 1900-as évek elejének leírói azonban ugyanúgy érdéktelennek tartották ezek felsorolását, mint a XIX. század elejének és közepének jóhiszemű, de nem szakképzett leírói. Mindezekből csak annyi bizonyos, hogy a lovagteremben a családi arcképeken kívül egyéb értékes festmények is függtek. Ezeknek már csak egy része volt 1912чЬеп Németújváron, mert a grófi ág gondnok326