Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)

Katona Imre: A Batthyányak műkincsei és az 1912-es Vasvármegyei Műtörténeti Kiállítás (Adatok a Vas megyei műgyűjtés történetéhez)

sága idején közülük többet a nagycsákányi kastélyba vittek át. Az Űjság, a Fáklya híradása szerint az eredetileg Németújváron tárolt festmények és szobrok egyrészét már a nagy csákányi kastélyban kereste a szocializálást lebonyolító Kentzler Hugó budapesti muzeológus. Igaz ugyan, hogy nem itt bukkant rájuk, hanem Szombathelyen, ahová a Batlhyányak elrejtették, ez azonban mit sem változtat azon, hogy a kepék eredeti helye a németújvári vár lovagterme és toronyszobája volt.

62 Egyes képek kiemelése a németújvári vár gyűjteményeiből már 18964>an elkezdődött. Az 1896-os millenniumíi ikiáilliítást előkészítő történeti főbizottság ikilküldöltt előadói hívták fiel elsőízben a Batthyányaik figyelmét gyűjteményeik kiemelkedőbb darabjaira, s azok elhanyagolt, félújítást igénylő állapotára. így kerültek fel Budapestre a gyűjtemény egyes, a kiállításon nem szereplő darabjai, mint például a ferenceseknél lévő Batthyány Ádámot és feleségét ábrázoló epitáphiuni és a lovagterem egyik nagyméretű képe, az 1919-ben már Csákányon lévő Bruegel Pokol című alkotása.

63 Ezeket a millenniumi kiállítás küldeményeivel szállították Budapestre, hogy azokat Szendrei János restauráltassa. A Pokol című kép esete részleteiben is isimert, mert Fáy Zoltán, budapesti festőművész restaurátori munkájával Szendrei szakértői véleményére Batthyány Iván elégedetlen volt, és a munkadíjul kért 300 forintot nem volt hajlandó kifizetni érte. Fáy peres úton igyekezett követeléseit érvényesíteni. Bruegel Keresztelő János prédikációja 1912-ben még szintén a németújvári vár lovagtermében volt, legalábbis itt találtak rá a kiállítás rendezői. Ennek ellenére a kiállításon szerepelt szállítmányok csoportjai között már nem a németújvári, hanem a nagy csákányi műtárgy küldemény között található. Ugyancsak már 1912-ben a nagycsálkányi kastély műtárgyai között találjuk az eredetileg ugyancsák Németújiváron tárolt Mária a rökkával című XV. századi festményt is.

65 Mindezekből arra következtethetünk, hogy a közös tulajdonban lévő németújvári vár gyűjteményeinek egyes értékes darabjait Batthyány Iván, a vár akkori gondnoka a család nagycsákányi kastélyába vitette át, hogy azok a továbbiakban már ne közös, hanem egyéni tulajdonul szerepeljenek. Talán ennek tulajdonítható, hogy a németújvári vár leltárai nem tájékoztatnak megfelelően a műtárgyaik tényleges tulajdonosai felől. Zavarja a kastély műkincseinek áttekintését az a körülmény is, hogy a megjelent leírásokban igen gyakoriak sztereotyp ismétlődések. Mint már említettük, a XIX. század közepétől való leírásokban szinte kiviétel nélkül minden leírónál a lovagterem 19 arcképéről olvashatunk. Ezzel szemben az 1838-as leírásokból kiderül, hogy ténylegesen nem 19 a lovagtereim amdképeinclk sízámia, Ihanam eninél kevesebb, hiszen olyan arcképeket is föltüntet a leírás, melyek valójában nincsenek Németújváron. Jankovits Nándor németújvári számtartó 1868-ban összeírja a lovagterein arcképeit. Az összeírás záradékában a számtarló összefoglalja munkájának tapasztalatait: „Az l0 és 2ik szám alattiaknák arczképeik nincsenek meg, hanem csak megnevezve vannak, a 3-ik számú képen, — a 10-ik és 17-iik szám kétszer fordul elő, ámbár mindenik kép mást ábrázol. Az 5-ik számú arczképen pedig a szám nem látható, mert lekopott."

66 Ezzel szemben az összeírás megjegyzéseiből a 19 kép közül csak kettő hiányzott ténylegesen, a 2. és 3., vagyis a Comes Miske de Eürs feliratú és a Comes Mathias de Kővágó szövegű. A képek állapotáról ugyancsak az említett 1868-as összeírás bejegyzéseiből tájékozódhatunk. Ezek szerint a képek nagyobb része igen mostoha, szakadozott állapotban van. Legtöbbjükön nem is egy, hanem 3—4 lyuk tátong. Tehát állapotuktól függetlenül, számuk sem 19, hanem ennél legalább 2—3-anal kevesebb, vagyis 16 körül lehetett. A családi arcképéket a származás sorrendjének megfelelően, számokkal látták 327