Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)

László Gábor: Az esküdtbíróság szervezése és működése Vas megyében (1900–1914)

büntető'törvénykönyv kész terveinek átdolgozásával, illetve ennek esküdtszéki alapokra fektetésével.

4 Az 1848—49-es szabadságharc bukása után az osztrák önkényuralmi rendszer semmisnek tekintette a magyar szabadságharc törvényeit, így az esküdtbíróságokról szóló törvényt is, s az esküdtszék intézményét felszámolta. Bár az 1867-es kiegyezés után az esküdtszék intézményét ismét visszaállították, hatáskörét azonban még mindig a sajtó deliktumokra korlátozták.

5 Végül is évtizedekig tartó viták után — különösen nagy vita alakult ki az esküdtszék megvalósítása körül 18711-ben, amikor a magyar jogászgyűMs is foglllaíllkozjatit а kérdéssel

6 — az esküdttlsizéík intézményét az 1897. évi 33. t. c.-kel elismerték, hatáskörét a bűntettek egész sorára kiterjesztették, hogy ezután a kapitalista magyar társadalom érdekeinek védelmezőjeként funkcionálj oin 1900. január 1-től kezdődően az igazságszolgáltatás területéin.

7 II. Az 1897. évi 33. t. c. 1. §. értelmében minden törvényszéknél, amelynek büntetőhatásköre volt, eslküdLbíróságoit kellett szervezni. Az igaziságügyiminisziter azonbian feílihatelmazást kapott arra, hogy több királyi törvényszék területét egy esküdtbírósági kerületté alakítsa át, amennyiben azok egy kir. ítélőtábla területén, s egymással határosak voltak. (34. §.) A törvény szövegének megfelelően Szombathelyen is csküdtbíróságot kellett volna felállítani. Bár — mint az előzmények során azt láttuk — a magyar liberálisok küzdelmében központban állt az esküdtszék megvalósításának a kérdése, mégis amikor sok huza-vona után az elképzelések törvényben realizálódtak, Szombathely város polgárai éppúgy, mint az egész megye társadalma nagyon vegyes érzelmekkel fogadta az esküdtszék megszervezésével kapcsolatos intézkedéseket. A szombathelyi ügyvédi kamara 1898. december 31-én tartott választmányi ülésében elhatározta, hogy küldöttséget meneszt az igazságügy miniszterhez abból a célból, hogy a felállítandó esküdtbíróságok egyike Szombathelyen legyen, s egyben elhatározták, hogy a küldöttségben való részvételre felszólítják Vasvármegye törvényhatóságát és Szombathely város közönségét.

8 Az ügyvédi kamara által szerkesztett memorandumot Szombathely város közgyűlése 1899. február 8-án tárgyalta meg, midőn az ülésen nagy vita alakult ki arra nézve, hogy kell-e esküdtszék egyáltalán Vas megyében, vagy nem? Ha kell, akkor hol legyen elhelyezve, mert a törvényszék épületében nem tudtak helyet biztosítani számára. Dr. Sienger Lőrinc városi képviselő testületi tag a közgyűlésen tartott felszólalásában a következőképpen szólalt fel az esküdtbíróság létrehozása ellen: „Nem tartom nagyfontosságúnak a városra nézve az esküdtszék intézményét, mert abból valami kiváló jövedelemre az iparosok és kereskedők nem számíthatnak."

9 A város polgármestere felszólalásában az esküdtszék felállítása mellett tört lándzsát, mert véleménye szerint: „Az országban kevés olyan város van, ahol annyi esküdtképes személy lenne az előzetes felmérések szerint, mint Szombathely városában, ahol az előzetes számítások adatainak megfelelően az esküdtképesek lajstromába felveendő férfiak létszáma meghaladja a 900ча1."

10 288