Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)

Tóth Melinda: A sárvári vár építéstörténete

ben lépteti föl, noha utóbb idézett munkája mester-névmutatója szerint - 270. I. - maga is tudatában van annak, hogy a mester a XVII. század 2. felében élt. Uo. 2(71. 1. szerepel e mester kortársaként nyilván rokona, az ominózus Dominicus Ursulinus is, aki Zemplénben és Ibrányban dolgozott és a névazonosságok révén H. Takácsnál a mesterkeveredés okozója volt.) A Domonkos királyi építészre vonatkozó adatra vonatkozólag H. Takácsnál (1965. 42. 1.) a másodikként megadott forrásban (Sfortia Pallavicini levele Nádasdyhoz, 1556. okt. 14., N., Miss. Sforlia Pallavicini fol. 134.) a győri székesegyházzal kapcsolatban nem Domonkos mester, sem Orsolino vagy Ursulinus, hanem Bernardo építész szerepel. Utalunk itt Détshy Mihály id. recenziójának 479. lapján mondottakra, hogy t. i. a kutatómunika ilyen pongyolaságainak helyreigazítása „fárasztóbb és reménytelenebb" munka a hiteles adat felkutatásánál. 140. 1554. már. 2. „Az mel Fcrench mester Saarwaratt az bastiakat merte, annak zolgaianak uram adatotth . . . Thall. 1.-" (N., B. 1557. Számadások, fol. 367. OMF. J.) H. Takács 1957. '43. lapon azonosnak véli az 1552-es Sennyey-elszámolásban szereplő Magister Franciscus Murator de Hegkwvel, majd későbbi művében (1970. 148. 1.) Ferenc királyi építésszel azonosítja. Az előbbi mester valószínűleg sokkal jelentéktelenebb, az utóbbi pedig jóval jelentősebb, mint bástyamérő névrokona; a neki kifizetett összeg az elszámolásban szereplő nagy összegeknek csak kis töredéke (50 dénár). A hasonnevű kőművesek-kőfaragók közül leginkább egy magyarosan Ferencnek mondott mesterrel lehetne azonosítani a bástyamérőt, aki Sennyey többször idézett 1552. áldozó napján írott levelében is szerepel, s akinek 1560-ban paripára van szüksége, hogy Keresztúr és Sárvár között járhasson (mára 8., N., B. 1545. miss. Sennyey fol. 134. OMF. J.). Minden bizonnyal más személy - valószínűleg olasz - a bécsi ház építésénél többször említett Francisco. (Vö. 85. jegyzetet.) 141. A Dunántúlról készült Lazius-féle térkép Sárvárt ábrázoló részletét dr. Szeibert János szívessége folytán közlöm. (A fotót közzétették már Balázs János i. m. 152. 1., és az ő nyomán Fitz József: A magyarországi nyomdászat, könyvkiadás és könyvkereskedés története, II. köt. A reformáció korában. Bp. 1967. 132. 1.) Érdekes megjegyezni, hogy Lazius 1570 körül Ortelius nyomán készített Magyarország-lérképén Sárvárt Rotenthurn-nak nevezi. Fugen OberhummerFranz R. von Wicser: Wolfgang Lazius. Karten der österreichiseben Lande und des Königreichs Ungarn aus den Jahren 1545-1563. Innsbruck, 1906. 43. 1.) Ennek az elnevezésnek az eredetét nem ismerjük; az írott forrásokban nem találkoztunk vele. Hogy a geográfiában közismert lehetett, arra mutat feltűnése egy 1680-ban készült amsterdami kiadású térképen (Regnum Hungáriáé per I. de Ram.) Lehetséges azonban, hogy a Rotherturm elnevezés Sárvárnak a burgenlandi Vöröstoronnyal való összelévesztésén alapul, amelyet azután Orteliustól mások is átvették. 142. Maga Nádasdy Tamás 1555-ben a Duna és a Dráva közti erősségek három típusának (castra, castella, fortalitia) egyikébe sem sorolja bele. (Takáts i. m. 11. 57. 1.) Az 1559-es országgyűlés meghatározza a legfontosabb várakat - Sárvár nincs köztük. 1569-ben Giulio Turcot kiküldik, bogy a jelentős várakat kiválassza és javaslatot tegyen megerősítésükre Sárvárt Turco nem látogatja meg, nem tartja fontosnak (Gerő i. m. 350. ].). 143. Anton Ernst Burckhardt von Binckenstein: Frzherzogliche Handgriffe des Zirkels... c. munkájában ábrázolt 110 magyar vár között Sárvár nem szerepel. A XVI-XVII. századi várábrázolásoknál a várak nyilván nemcsak mint történeti színhely voltak fontosak, hanem mint dekoratív háttér is. Sárvár sem fontos történelmi eseményt, sem pedig mutatós erődítésrendszert nem tudott felmutatni, s így kétszeres jogon hiányoznak ábrázolásai a korabeli metszetekről. 143/a. Johann Maria két egymás utáni napon Nádasdy Tamáshoz intézett levelében arról beszél, hogy Sennyey őt Sárvárra hozta, de neki itt nincs teendője: ,,. . . sono arrivato cqua in Sciarvar col Signor gignay quale me disse che v. s. me havisa [?] da operare in questo Castro dove non ho trovato altro da far che mangare [!] bevere et dormire . . ." (1554. ápr. 6. és 7. N., Miss. Johannes Maria Specia Casa.) A Prágában és Pozsonyban is dolgozott és Eger várát építő neves Johann Maria valószínűleg nem látott fantáziát ennek a hadvonalból kieső és ehhez képest bizonyára megfelelően ellátott várnak az erődítésében. A levél alapján egyébként még az а gyanú is felmerülhet, hogy Specia Ca s a-t Sennyey saját túlbuzgóságában hívta Sárvárra. (Vö. Specia Casahoz Pataki i. m. 9. •].; Maggiorotti, Leone Andrea: 11 genio italiaao alTestero. IV. Archiletti e arohitettura militari, II. 98-99. és 287-290. 1., Détshy Mihály: Munkások és mesterek az egri vár építkezésein 1493-1696 között, I. közi. Az Egri Múzeum Évkönyve, I. 1963. 175. 1.) 143/b. Arra sincs semmi támpontunk, hogy a Pozsonyban és Érsekújvárott tevékenykedő, ugyancsak olasz Bernardo Magno építész Sárvárott járt vagy itt dolgozott volna. Ahogy Détshy Mihály eml. recenziójában kimutatta, H. Takács (1970. 27. 1.) tévesen egy sokkal kisebb beosztású Bernát mesterrel azonosítja a királyi építészt (vö. 40. 1. és 107. j.). Utóbbi kötet szerzője az olasz mestert más helyen Albertus Magnus név alatt is szerepelteti (119. és 270. 1.). 270