Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)
Tóth Melinda: A sárvári vár építéstörténete
20. 1411-ben Ozorai Pipo temcsi bán a sárvári vár tulajdonosa. (Történelmi Tár, 1884. 229. 1. - továbbiakban T. T.) 21. 14d4-ben sárvári várnagyainak ír Pipo (SO И. 17. 1.), 1421-ben pedig az ő birtokaihoz tartozó Sárvár város polgárait menti fel Borbála királyné ismét a soproni harmincadvám alól (T. T. 1884. 425. 1.). 22. A Kanizsayak Simontornyát adják Piponak Sárvárért (SO II. 77-80. 1.). 23. A Kanizsayakkal, illetve az Osl nemzetséggel foglalkozó gencologiai irodalomból Karácsonyi János i. m. már nem tér ki erre az időszakra. Nagy Iván i. m. sok tekintetben felületes és pontatlan, kevés adat híján és bizonytalan esetekben is hajlamos azonosítani és egymással közeli rokonságba hozni egyes személyeket. Pór Antal alapos monografikus munkájában (Az Osl-nemzetség története a XIII. és XIV. században, Turul, 1890. 153-200. 1., Klny. is) a XIV. század második második felében élt sárvári tulajdonosok részletesen szerepelnek, egyes személyek azonban még a más geneologiai munkákkal való összevetés után sem igen azonosíthatók. Családtörténeti utalásainkban elsősorban Pór Antal leszármazási táblázatait tartottuk szem előtt. 24. Karácsonyi János i. m. - Homma: Burgenlands Burgen und Schlösser. Wien, 1961. László birtoklásáról egy Sárvár várossal kapcsolatos oklevél tesz említést (1434. SO И. 200203. 1.). 25. 1438: CD. XI. köt. 1. rész 190-191. 1.; 1439: uo. 376-378. 1. Az utóbbi oklevélben a két sárvári várnagyot, „Thomam dictum Seres et Gaspareni de Polyen" meg is nevezik. - Polyáni Gáspár fia Tamás 1462-ben és 1463-ban maga is sárvári várnagy (Beiszig Ede: Vas vármegye tisztikara a középkorban. Kőszeg, 1940. 29. 1. és HO IV. 408-409. 1.) 26. Pór i. klny. 44. 1. 27. SO II. 321-322. 1. A birtokot visszafoglaló Kanizsayak: Imre és László soproni főispán fiai: László erdélyi vajda és Miklós, akit apja tisztségében látunk. 38. '1448-as {Dl 14 184), 14:56-ös (Dl 16 001) és 1456-os oklevél (Dl 15 056). 28/a. Ez az a Kanizsay László, akivel a 4. jegyzetben említett, tévesen 1192-es évszámot viselő oklevelet kapcsolatba hozhatjuk. Eszerint ez évben még élt; a következő esztendőben mint halottról emlékeznek meg róla. 29. SO II. 567-570. 1. A várhoz tartozó birtok ügyében szól róla és feleségéről egy 1495-ös oklevél (Dl 20 268), sárvári várnagyát, Pásztory Györgyöt 1496-ban (SO IL 573. 1.) és 1499ben (Dl 20 798) említik. 30. 1513: Dl 22 442; 1515: Dl 26 162. 1524-ben, amikor Kanizsay László bélteky Drágffy Jánossal kölcsönös örökösödési egyezményt köt, az előbbinek birtokai: Kanizsa, Sárvár, Léka várai, Csepreg városa, Kapu a Fertővel, Csókakő, Stynychnyak (Zágráb megyében), Welyke (várral; Körös megye), Egervár. Ezenkívül „domus sua lapidea in civitate Budensi in piatea sancli Georgii martyris adiacenle". (SO II. 620. 1.) 3ll. Egyes lebontott alapfalak kiásására csak olt vállalkozhattam, ahol a lebontás lényére a homlokzalókból minden kétséget kizárólag következtethettem, s ahol a lebontott épület-tartozék kiterjedésének megállapítására az álló épületek szempontjából feltétlen szükség volt. ЗЙ. Az I. periódus maitól eltérő szintjeit a XVII. századig megtartották. A szintek a maiakhoz képest a következőképpen alakultak: a földszint a mainál kb. 50 cm-rel lejjebb volt. Az I. emelet kb. il,20 méterrel volt a mainál lejjebb, míg a II. emelet a mai I. emelet szintje fölött 1801—185 cm-re volt. Belsejében 1966-ban nem végezhettünk falkutatást, így a rá vonatkozó ismereteinket a homlokzatok falvizsgálataira alapozhatjuk csupán. 33. A mai C-számy déli, rövid homlokzati fala is minden valószínűség szerint ennek a várfalnak a felhasználásával keletkezett. Az „a"-jelű épület és a várfal egyszerre való keletkezésére bizonyíték az, hogy az előbbi délkeleti pontján a homlokzati fal a várfallal teljesen egységesen összefügg, sem itt, sem a padlás megfelelő helyén eltérő építkezés mellett szóló elválást nem találhatunk. 34. Az cléfalazásból adódik pl. a D-szárny III. és VI. helyiségeinek külső homlokzati falán látható erőteljes rézsüs előreugrás. 35. A 13. kép szemléletesen mutatja a várfal elcragasztásainak vastagságát: a lőrés a külső homlokzatról nem volt feltárható. 36. A szárny pincéje az épület eredeti szélességi kiterjedését mulatja. Lehetséges, hogy a folyosót közrefogó északi rizalitok is az eredeti építkezés részei. 37. Az A-szárny földszintjén az 1966-os kutatás idején lakások, emeletén múzeumi raktárhelyiségek voltak, ezekben nem végezhettünk falkutatást. 1970 L ben az emeleti részen Gerőné Krámer Márta végzett felkutatási;, középkori nyílásokat azonban nem talált. Ezek feltehetőleg a folyosóra nyitott nagy neobarokk ajtók készítésiékor pusztulhattak el. Így az épület korai korszaka szempontjából kulcsfontosságú északi homlokzati falának nyílásait sem ismerhettük meg. A belső homlokzat földszintjét viszont a következő periódusban nagymértékben átalakították, emeletén pedig az eredeti nyílások szintén a későbbi, nagyobb nyílások kialakításának estek áldozatul. 261
