Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)

Tóth Melinda: A sárvári vár építéstörténete

38. Az is lehetséges, hogy ez az ablak egy későbbi periódushoz tartozik, csak a ufle közvetlenül balra levő sárga habarccsal végzett falátalakítások hatnak megtévesztőleg a nyílás korának megállapításakor. 39. Az ajtót úgy szüntették meg, hogy válaszfalat húztak mögötte, s azt az ajtó nyílásába falazták bele. (40. Ezek, illetve a rájuk terhelt földszinti falak a sárga habarcsos alakításokkal vannak kapcsolatban. 41. A rizalitos részt kézenfekvő volna külön épületnek elképzelnünk, ennek ellene mond azonban az a tény, hogy a földszinten a II. és III. helyiség között nincs olyan válaszfal, amely eredetileg határfal lehetett. A III. helyiség rizalitjának kérdése sok szempontból megoldatlan a helyszíni vizsgálatok ellenére is. A külső homlokzat átdolgozásai és a helyiségnek tűzhely elhelyezésével kapcsolatos későbbi átalakítása folytán nehezen állapítható meg, hogy a rizalit a földszinten és emeleten egyaránt létezett kezdettől fogva, vagy - mint ahogy a falkutatás alapján valószínűbbnek látszik - eleinte csak a földszinti rész épült időtálló kőanyagból, felső részét pedig fa-architektúra alkotta, amelyet az idők folyamán legkésőbb Nádasdy Tamás idejére kőfalas helyiséggé alakítottak, akinek a korában a B-szárny most tárgyalt egész északi részét igen erősen átdolgozták. A II. periódusban épült, I—III. helyiségek alkotta épületrész a szárny további helyiségsorától helyzetét tekintve is elkülönül: tengelyeik nem esnek egybe. A két épületrész belső homlokzati falának egy síkba hozására ezért később a falak elé ragasztottak. Az eléragasztás fokozatosan vastagodik a B-szárny közepe felé, ahol mintegy 70 cm-es vastagságot ér el. 42. Az I., illetve a fölötte levő XI. helyiség, ha alaprajzát vizsgáljuk, az A-szárnyhoz ragasztott, kb. 7-7,5 m oldalú négyzetet ad ki, amely - tekintve vastag falait, - akár önmagában álló toronyépület is lehetett. A kutatáskor gyanút keltett az is, hogy ez a sarokhelyiség földszinten és emeleten egyaránt vastagon körül volt köpcnyezvc - evvel az elófalazással talán a sarokrész hajdani különállását, s régi nyílásait akarták eltüntetni. A földszinti helyiségben, ahol falkutatást végezhettünk, nem mutatkozott ugyan semmi, esetleges toronyra utaló részlet. E sarokrésznek a II. periódusnál korábbi voltát, különállását egyelőre nem tudjuk semmivel sem bizonyítani. 413. A nyílás egyenes kávafalainak kialakítása, arányai (kb. 2,2X2,6 m) az ,,a"-épület erkélyére emlékeztetnek. A nyílás ajtó-jellegű, amely emeleti homlokzati falon csak erkélyes megoldással elképzelhető (ebben az időben még nem volt e helyen emeleti folyosó). Az emelet szintje, ahogy a nyílás mutatja, a mainál kb. 50 cm-rel alacsonyabb volt. 44. A két épület egymáshoz való viszonyát - elegendő támpont híján - nehezen lehet véglegesen meghatározni. Közös faluk nagyrészét lebontották, с fal meglevő kis része az emeleten a folyosó fölötti falkiváltás miatt nem volt vizsgálható, a földszinten pedig a megfelelő helyiség kutatására nem nyílt lehetőség. A ,,b" és „c" épületnek „a:'-hoz való viszonya hasonló, a három épület együtt zárt egészet alkot - ebből „b" és „c" egyszerre való építésérc kell gondolnunk; a két épület habarcsai is nagyon hasonlóknak mutatkoztak. 45. A várfal felé minden bizonnyal zárt lehetett. Feltehetőleg két helyiségből állt, azért „d" épület felé eső homlokzatán is kell nyílásokat feltételeznünk ezeken a szinteken. A földszinten nem történt kutatás, az emeleten pedig ezek a feltételezett nyílások csak akkor kerülhettek volna elő, ha a falkutatási vizsgálatok során megvalósíthattuk volna a homlokzati és a helyiségekben való kutatás teljes párhuzamosságát. Mivel a külső homlokzaton végzett kutatás hónapokkal a belső vizsgálatok után tárta fel a ,,b" épületnek a mai szintektől eltérő nyílásait, erre az eredményre támaszkodva akkor már az épület belsejére újabb falkutatással visszanyúlni nem volt lehetséges. A külső homlokzaton feltárt nyílások ismerete nélkül, tehát a középkori épületre vonatkozó minden támpont nélkül csak akkor juthattunk volna eredményre - t. i. akkor találhattuk volna meg a „b" épület korai, ш az épület belsejébe eső volt homlokzati nyílásait, ha ilyenek valóban voltak, - ha a helyiségek kutatásakor teljes vakolatleverést írhattunk volna elő. Erre pedig, tekintve a kutatandó épület óriási méreteit és a módszer rossz hatásfokát, már csak anyagi okokból sem nyílt mód. 46. iA közelítő magasságot a környező épületrészek általános középkori padlószintje segítségével határozhattuk meg. 47. Elvben elképzelhető, hogy ,,b" felső szintje egyetlen, hatalmas méretű termet alkotott, akkor is azonban ablakai a keskenyebb végeken két irányba: a D-szárny külső és belső homlokzatára nyíltak. 48. Ezt a második nyílást a „c" épület belső udvarára kiugró részének bontásakor úgy vágták el, hogy boltjának felfekvése az E-szárny belső homlokzatán, a kaputól jobbra látható. Bár minden valószínűség szerint a „c" épület eredeti nyílásai közé tartozik, szintje az akkori szintektől erősen eltér. 4У. A Mária-kápolnát csak forrásbeli említésből ismerjük. így a Nádasdy-levéltár anyagában őrzött, sárvári Kanizsay birtokokra vonatkozó jegyzékben említik az alapításával kapcsolatos 262