Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)
Tóth Melinda: A sárvári vár építéstörténete
gésbe hozni. Gerő László (Magyarországi várépítészet. Vázlat a magyar várépités fejezeteiből. Bp. 1956. - továbbiakban Gerő 1955.) a várról elsősorban a volt és a ma is látható erődítései kapcsán szól, s az együttest már egy esetleges helyreállítás szempontjából is nézi. (Jő. a szerzője a Magyar várak című reprezentatív, sommásabb szövegű kötetnek (Bp. 1968. — továbbiakban Gerő (1968.) A vár egyetlen monográfiája H. Takács Marianna tollából való (A sárvári vár. Bp. 1957.) ; a kis kötet elsőnek veszi részletesebb vizsgálat alá a várra vonatkozó forrásokat, és azokat újabbakkal is gazdagítja. A XVI-XVII. századi várkastély ismertetése kapcsán kitér a birtokos Nádasdyakra és azok kultúrtörténeti jelentőségérc is. A szerző későbbi kandidátusi értekezésében (A későfeudalizmus udvarház- és kastély-építészete Magyarországon. 1526-1711. Kézirat, 1905.) és Magyarországi udvarházak és kastélyok с kötetébon (Bp. 1970., kritikáját 1. Détshy Mihálytól, Építés- Építészettudomány, (III.) 19711. 475~ l 479. 1.) röviden az említett kis monográfiában szereplő leglényegesebb építkezési adatokat sorolja fel (továbbiakban II. Takács 1957., 1965. és 19170.) Genthon István (Magyarország művészeti emlékei. I. köt. Bp. 1959.) a kézikönyv-jelleghez mérten tömören foglalja össze a várról eddig tudottakat. Pamer Nóra összefoglalása a vár erődítéseivel kapcsolatos 1962-ben végzett feltárásokról már a műemléki helyreállítást készíti elő (A sárvári vár védelmi rendszere. Savaria. A Vas Megyei Múzeumok Értesítője, II. 1964. 143-157. 1.) A magyarországi palladianus vonások kapcsán a sárvári várral más magyar későrenaissance emlékek sorában Zádor Anna foglalkozott (La penetrazione delle forme palladiane in Ungheria. Bollettino del Centro Internazionale di Studi di Arcliitettura Andrea Palladio, VIII. 1966, parte II. 134-150. ]., és Palladio és a magyarországi renaissance néhány kérdése. Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, 1907. 213-242. 1.) A Zádor Anna és Genthon István szerkesztette Művészeti Lexikon, Sárvár címszava (Bp. 1968. IV. köt. 223. 1.) Genthon 1959-es kézikönyvét, A magyarországi művészet története с összefoglaló mű legutóbbi, IV. kiadása (Bp. 1970.) pedig Balogh Jolán 1953-as kötetének gondolatmenetét követi. Vö. továbbá e sorok írójának a 2. jegyzetben említett rövid összefoglalását és uo. Harrach Erzsébet: A sárvári vár sorsa napjainkban, 75-81. 1. 4. Czobor, i. m. 010. lapján Georgius Éejér: Codex Diplomatieus Hungáriáé ecelesiasticus ac civilis (továbbiakban CD.) VII. köt. 3. rész 17. lapján közölt 1192-es oklevélre hivatkozik. Fejér az oklevél végén azonban maga mondja, hogy a dátum elírás. Ö az oklevelet 1392-ből valónak tartja, bár ezt is helyesbítenünk kell: az oklevél szereplői alapján a dátum 1492 lehet (Kanizsay László a XV. század második felében élt hasonnevű Kanizsayval, erdélyi vajdával és főlovászmesterrel azonos, és a Dó'ry családnak is csak ekkor találunk az oklevélben szereplő nevekkel azonosítható tagjait. Ld. Nagy Iván: Magyarország családai címerekkel és nemzedékrendi táblákkal. VI. köt. Pest, I860. 67. 1. és III. Pest, 1858. 373u 374. 1.) Gzobort követően az ,,1192"-es oklevéllel kapcsolatos hibát Szeibert János és H. Takács Marianna is elkövetik idézett műveikben. Az utóbbi szerző (1965. és 1970. 147. 1.) a téves Árpád kori hivatkozáshoz részben ismét Czobor nyomán újabb téves adatot csatol: Anonymusét, aki azonban, mint Pamer Nóra i. m. 145. 1. 4. jegyzetében már kimutatta, az idézett paszszusokban nem a Vas megyei Sárvárról, hanem Szamosmenti, illetve Ugocsa-Bereg megyei várakról szólott. 5. A Sárvár határában, a Gyöngyös jobb pariján a múlt század végén még jól látszott és Ernetz Ignác plébános által felmért ún. Óvár, melynek a korai magyar várral via Jó azonossága azonban erősen kétséges. P. Buócz Terézia szíves közlése szerint e helyen csak római leleteket találtak. 6. A Magyarország Vármegyéi és Városai с sorozat Vasvármegye с kötetének 94. oldalán olvasható említés nyomán Szeibert János Sárvár monográfiája, majd Gerő László Magyar várak с művében Sárvár késő XIII. századi korszakát a Ják-nemzetséggel hozza kapcsolatba. E feltevés alapja az, hogy Ják nembeli Joachim és László 1273-ban Sár felét birtokolták. (Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. Bp. 1901. II. köt. 265. 1. Karácsonyi szerint a nemzetség Jaka nemzetség, amelynek a Jakokkal való kapcsolata tisztázatlan.) Az elképzelés mellett is, ellene is hozhatunk fel érvokot. Sárnak és Sárvárnak az azonosítása kézenfekvő gondolat; Szeibert maga említi az 1350-ben szereplő Thecen mestert, aki nyilván sárvári várnagy volt, noha „castellanus de Saar" néven olvashatunk róla. (Az adatot közli Bunyitay: A b. Sennyei család levéltára. Századok, 1873. 246. 1. Az adatot átvevő Wertner Mór: Adalékok a XIV. századbeli magyar világi archontológiához; Történelmi Tár, 1907. 330. 1. - Sárt már ennek alapján Sárvárral azonosítja. (Reiszig Ede: Vas vármegye tisztikara a középkorban с művében - Kőszeg, 1940. 28. 1. - az évszámot 1351-re korrigálja.) Minden valószínűség szerint azonos Sár és Sárvár Németújvári Iván nádor egy később tárgyalandó 1288-as oklevelében (1. 9. jegyzet). Tekintve azonban a Sár név igen gyakori előfordulását, amelyet egyébként Szeibert maga is említ kéziratos munkájában, fölöttébb bizonytalan, hogy a Ják nembeliekkel kapcsolatos említésnél valóban szabad-e ezek sárvári birtoklására gondolnunk. Bármennyire is tetszetős volna ezt az érdekes családot mint sárvári tulajdonost elképzelnünk, ezt mindaddig nem tehetjük meg, amíg további bizonyítékoknak nem leszünk birtokában. A Jakok sári birtoklását egyébként az újabb irodalom nem hozza össze 259
