Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)

Tóth Melinda: A sárvári vár építéstörténete

30. ülőfülkék a toronyalj keleti oldalán (Nógrádi Géza-Kenier Alfonz felv.) amennyiben valószínű mestereiket is ismerjük az említett, Lékán is dolgozó kőművesek személy ében. Nem tudjuk, vajon Vince mester építészeti-arányitól munkaikörén kívül maga is faragott-e követ, Antal és András mesterek azonban minden bizonnyal. Az, hogy az év folyamán kőfaragásról, mégpedig ajtónak, ablaknak való faragott kőről kétszer is szó van

130 és a jelenlevő, részben olasz kőműveséket ősszel, a művek előrehaladtával egy újabb lapieidával is megerősítik (Mathias Thyran), nyilvánvalóvá teszi, hogy ebben az időben kellett Sár vár ott ilyen természetű tevékenységnek folynia. A ,,d" épület most készülő földszinti és első emeleti nyílásain kivid kőkeretes nyálasai lehettek talán az átalakított régi részéknek is, ezekre azonban semmi támpontunk nincs. 1552-ben valószínűleg csak az átalakítások, renoválások fejeződhettek be;

131 ezeknek a kisebb munlkálknalk a végét jelezhetik aiz év második feléibon említett fedéseik,

132 valamint a következő esztendő zsindolyezési munkái.

133 Az 1552-cs óv nagy építészeti fellendülése után a következő év bizonyos fokú apályt, a már megkezdett építkezések kifutását jelenthette. Erre az évre kevés a forrás, legfeljebb annyit tudunk, hogy „minden fele miek yken mieltedinek",

134 valószínű azonban, hogy az előző esztendő ellentéteiképpen ez az óv inkább a lékai munkáknak adott nagyobb lendületet.

135 A belső vár rohamos ópülése-szépülése mellett nem hanyagolták azonban el a vár erődítését sem, hiszen a török dunántúli hadműveletei, ha Sárvárt közvetlenül nem is érintették, mégis fenyegetőek voltak. A várfalak szisztematikus erősítéséről 1551-ben van először adatunk, amely alapján azt kell hinnünk, hogy a régi módon, földiből tapasztva, rótt palánkkal a várárok szélén készült vódműveknctk helyenkint már kőből 226