Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)

Dömötör Sándor: Lakodalmi kalácsok Vas megyében II.

ember átadja a másiknak, mint az anya piciny gyermekének. A megrágott étel tehát olyan táplálkozási alapforma, amely lehetővé teszi a táplálék termelését, a másik ember számára való előkészítést anélkül, hogy a magvakat teste üzemeltetésére való felhasználásakor meg kellene rágnia, őrölnie. Az őrlőkő a fogak, a tésztakészítés a nyelv ezen tevékenységének az analógiáján alapul. Az ember tehát evés közben szájával állandóan megteremti az őrlés és a pépesítés (vízzel való vegyítés, tésiztakjósaítés) tedhnilkai mozzanatait, mint elemi természetes cselekvést, amely az állatvilágban közvetlen jelenségként ma is megfigyelhető, mint elemi cselekvés. A hajlítható tésztarúd alapformái a hurkolás (csomókötés) alkalmazásának egyes történeti fázisait mutatják olyan sok változatban, hogy ezek genezisét nem tapasztalhatjuk ki oly közvetlenül és lényegében változatlanul, mint a gombócformán alapuló kalácsformákét.

321 Természetes jelenség, nem kell bizonyítanunk, hogy a különféle növényi rostos szárakból készült fonalak analógiájára keletkeztek a félmerev anyagokból, veszszőbotokból az első bogok, csomók és hurkok.

322 Ezek azonban sehogyan sem hozhatók közvetlen kapcsolatba a fogyasztással, legalábbis a táplálkozással, mint az emberi testre visszaható termelési tevékenységgel. Szerintünk a tésztarúd is az ember öntevékenységén és önmegfigyelésén alapul, vagyis a bélbe került táplálék hurkaformájának, — esetleg' az ürüléknek, — az analógiája, mint olyan elemi forma, amely a táplálékot a testbe való kerülésre, a fogyaiszttásra készíti élő, amely a táplálék fogyaszítihiatóiságát segíti elő. A kalácsfélék között ma is legnépszerűbbek a kerek formák, még a tésztarudak változlaitos formavilága is idhlhoz dlgazodilk. Mindkét technikai alapformát a tűz tartósító, konzerváló tulajdonságának a felismerése és alkalmazása tette maradandóvá, megismételhetővé. Ezek a szükségszerűen létrejött és tartósuk táplálkozási alapformák teremtették meg azokat a tapasztalati ismereteket, amelyeket az ember mindig tökéletesebben absztrahált, mert mindig több és több ismert jelenséghez viszonyította önmagát, testét, funkcióit, amelyek különféle eszközökben és szerszámokban realizálódtak évezredek és évszázadok folyamán.

323 A táplálkozás története folylamián az ,egyes változíaitoik a kalács társiaidialmi funlkcióiiraaik a változásait is jelölik. Tanulmányunkban a mindennapi kalács készítéséhez szükséges anyagok normáját viszonyítottuk az egyes vidékek — Sarkad, Uraiújfalu, Mihályi, Bérbaltavár, Bátor, Hosszúláz, Ecscr — látszólag igen eltérő receptjeihez és meglepetve láttuk, hogy mindenféle ízesítő anyagból valamivel kevesebbet lettek bele, mint a modern sütőipar. Az ízlésbeli finomságot és sajátosságot tehát az egyes tésztákhoz adott ízesítők lényegtelennek látszó mennyiségi eltérése és technikai, sütési ügyeskedések biztosítják. A kalácsfélék alapformáinak fogyasztási gesztusai és szokásai azok a természetes cselekvések, amelyek egykor az ősíközíöisislég koimplex termelőerői voltaik, ma azonban a termelőerőknek az emberben még élő és ható természeti tényezői, amelyek segítségével integrálódnak a kultúra önállósult, önállóan is termelhető és elidegenedni, elkülönülni kész elemei. Ezek az elemek az etnikus specifikumban egyes történeti tényezők hatása alatt helyenként és időnként megmerevednek, — mint állandósult és önállósult kulturális formák tovább hatnak, és ily módon állandóan visszahatnak létrehozójukra: a konkrét emberre. Ezefc az önállósult foirniák köziviétítuk ia társaidalmii mozgás tartalmát, a valóság lényegét, az absztraktumokat, amelyek mindig a történetileg kialakult helyi formákban válnak érzékelhető társadalmi jelenséggé.

324 Tanulmányunk ezeknek a lokális jelenségeknek egyetemes emberi bázisaira, történeti gyökereire kíván't rámuítiatni, amlilkor a viasí jelleg általános emberi tanitalmlaíit mutatta 126