Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)

Dömötör Sándor: Lakodalmi kalácsok Vas megyében II.

meg. Az oik a lakodalmi kalácisfortmáik, amelyeik az őislközösssiégben az emberihez vaíló elemi viszonyulás termékei, a rabszolgatartó társadalomban az isteneknek járó eledelek. Az osztályítársiaidalmalk története folyamán az uralkodó osztály gőgjének a jelképei lettek, de ma már az egész társadalom legmindcnnapibb eledelei és szebbek mint valaha. Az egykor csupán ünnepi kalácsok nemcsak ünnepeinknek, hanem hétköznapjainknak is biztosítják nemcsak a testi táplálékot, hanem a legnemesebb emberi érzésekkel és törekvésekkel való telítettséget is.

325 JEGYZETEK 172. Magyar Népzene Tára III/B. 349. p. (354. sz. 13. vsz.) 173. ITÖFLER szerint nemcsak az ősközösségben, hanem a történelmi időkben is utánozták a nemi szervek alakját. 174. Az óriáskifli, az óriásperec és más „óriási" méretű sütemények fogyasztásához a legkülönbözőbb tréfás képzetek tapadnak. BERZE NAGY: i. m. 859. p. 1. jegyzet. DÖMÖTÖR SÁNDOR: Lakodalmi kalácsaink néprajzához. Népr. Ért. XLI (1959), 319. p. 175. RAPAICS: i. m. 185-188. p. 176. A kcnyértörésről, az egy kenyéren élésről (vö. megette kenyere javát) 1. 0. NAGY GÁBOR: Mi fán terem? Bp. 1957. 182-186. p. 177. F. K. H. GÜNTHER: Formen und Urgeschichte der Ehe. Göttingen 1951. E. GROSSE: Die Formen der Familie und die Formen der Wirtschaft. Freiburg i. Br. 1896. W. KOPPERS: Die Anfänge des menschlichen Gemeinschaftsleben. München-Gladbach ,1921. 178. MAKOLDY SÁNDOR: A nőrablás szimbolikus maradványai hazánkban. Ethn. XXXII, 40. p. 179. LÁSZLÓ GYULA: A honfoglaló magyarság élete. Bp. 1944. 273-280. p. BÁLINT SÁNDOR: i. m. 66. p. Ipolyi: i. m. II, 308. p. 180. MÉSZÁROS GYULA: A csuvas ősvallás emlékei. Bp. 1909., GRIGORJEV-ESZRELY: Néhány szó a csuvas népköltésről. Ethn. LIII (1952), 49»-50. p. 181. Abádszalókon (Szolnok m.) amikor a vőlegény bevezeti az új asszonyt házába, a küszöbön átemeli, mert ilyenkor a nők gyakran mámorosok és előfordul, hogy botladoznak. A vőlegény a nagyobb bukást akarja elkerülni azzal, hogy átemeli a küszöbön a menyaszszonyt. A botlás rossz előjel és ezt akarják elkerülni. A tűzhely házassági szerepével függ össze az az abádszalóki szokás, hogy ha egy fiatalember látogatása alkalmával a kemencepadkára ül, azt jelenti, hogy leánykérőbe jött. Saját gyűjtés: Antal Károly közlései 1959. ápr. 8. 182. MÉSZÁROS: i. m. 460. p. „A háromszori körüljárás részint a tisztelet kifejezése, részint apotropaikus jellegű, s célja a gonosz szellemek távoltartása." BERZE NAGY: Égigérő fa. Pécs 1958. 365. p. 183. SZENDREY ÁKOS: Menyasszonykontyolás. Népünk és Nyelvünk III. évf. 184. Vö. a rituális vetésről elmondottakkal. L. a 254. jegyzetnél. 185 MÉSZÁROS: i. m. 423>-424., 429. p. A „hét" szerepéről BERZE NAGY: i. m. 365368. p. VILKUNA KUSTAA: A hét és napjai. Ethn. LXIX (1958) 185-187. р., О. NAGY: i. m. 1294180. p. 1Й6. Vö. HAAVIO: i. h., BERZE NAGY: i. h. 187. SISAKOV-SZKVORCOV: i. m. 41-43. p. 188. Vö. a „kenyéren és vizén való büntetés" pszichikai mozzanataival. 189. M. HÖFLER: Gebildbrote der Hochzeit. Wien 1911. 16. p. G. WISSOWA: Religion und Kultus der Römer. München 1902. 190. Magyar Népzene Tára Ш/А. XXX. p. (bev.) LüKÖ GABOR: A magyar lélek formái. Bp. 1942. 147., 153. p. IPOLYI: i. m. II, 305. p. 191. MARTON: i. m. 67. p. 192. BOROVSZKY: Zemplén vármegye. Bp. é. n. 156^157. p. 193. Uo. 165. p. 194. TIBORI JÁNOS: A békéscsabai szlovákok néprajza. Néprajzi Múzeum EA: P. 153/1968. sz. 116. p. 195. Szegeden a jegykendőt sokan halálukig megőrzik és karácsony estéjén évről évre az asztalra teszik. BÁLINT SÁNDOR: i. m. 65. p. 196. HOFFMANN TAMÁS: A köznép házasodásának módja Baranyában. Ethn. LXV (1954), 528. p. Vö. a zempléni szokásokkal részletesebben is. 127