Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)

Szövényi István: A szüret jelentősége a régi Kőszeg gazdasági életében

A jobbágysorban levő kapásoknak — miként a földesúri birtokokon szokás volt — csak Szt. Mihály naptól (szept. 29.) Szt. György napig (ápr. 24.) engedélyezték saját termésű boruk eladását, sőt arról is olvashatunk, hogy ".. .az itt való Kapássághnak, a?ki nem concivis, Gyertyaszentőlő Napnál (febr. 2.) tovább magha itt való Termés Borait se titkon se Czégér alatt áruitatni" nem szabad.

60 Az év nagyobb és a borkereskedelem szempontjából lényegesen kedvezőbb felében csak a város és a polgárság adhatta el borát. A rendelkezés kijátszását szigorúan büntették. „Ha hogy pedig — jegyezte fel a krónikás — valamelly kapásnak, concivisnél volna Bora, és a concivis maga Bora gyanánt'''' merészelné árusítani, a szabálysértő polgárt 4 F-t-ra büntetik, a bort pedig elkobozzák.

61 A szigorú rendszabályok elsősorban a belső piac védelmét szolgálták, ugyanez okból tiltotta meg a tanács idegen bor behozatalát is a városba. A lakosság nem járhatott a várkertben felállított kocsmába sem, mert ha rajta kaptak valakit, megbüntették, s a büntetéspénz felét jutalmul annak adták, "aki az ollyatin személyt Biro Uramnál bé vádollya..."^ A közigazgatásilag Kőszeghez tartozó svábfalusiak csak a falu bírájának árendába adott kocsmában fogyaszthattak bort. Ennek ellenére megtörtént, hogy a lakosok „nem az N. Város borát, a' ki ottan a korcsmán folly, isszák, hanem az idegen szomszédbéli hellységekre kezdenek járni az bor ital kedvéért. Arra való nizve Nomine Magistratus (а tanács nevében) az megh irtt Deputatus Uramiéknak committáltatott (meghagyták) hogy ezen Excessustul (kihágástól) az Svábfalui Lakosokat eltiltsák, úgy hogy, ha ez után valaki ezen tilalom ellen cselekszik, és megh tapasztaltatik, annyiszor a mennyiszer tapasztaltatni fogh, eöttven pálcza fogh rajta ütettetni."

bZ Elemi csapás idején a belső szükséglet fedezésére a város idegenből vásárolt bort. 1767-ben pl. 74 akó somlai és 222 akó szentgyörgyhegyi bort hozattak a városi pincegazdaság részére.

64 A saját termésű bor kiváló minőségét mutatja, hogy az ugyanakkor megejtett áriimitáció szerint a majorsági (városi) és somlai bor itcéjét azonos áron, 6 krajcárért, a szentgyörgyhegyit pedig 5 krajcárért árusították.

65 A felsorolt száraz levéltári adatok mellé kívánkozna a szüreteléssel együtt járó népszokások ismertetése is. A jókedvben és vigalomban is bizonyára részük volt elődeinknek, de a rég veszendőbe ment helyi szokásokat hiteles adatokkal igazolni nem tudjuk, mert a közgyűlési jegyzőkönyvek kimért komolyságát ilynemű feljegyzések nem zavarják. A szüreti népszokásokkal együtt a múlt század utolsó évtizedeiben pusztulásnak indult a hajdan virágzó kőszegi szőlőkultúra is. Nemcsak az országos méretekben pusztító filoxéra-vész tarolta le a szőlőhegyet, de a kőszegi bor is elvesztette régi piacait. A szőlőtermelő őslakosság máról-holnapra kenyér nélkül maradt, ezért a biztosabb megélhetést nyújtó építőiparban helyezkedett el. A szőlők helyét a kevesebb munkát igénylő gyümölcsösök és kaszálók váltották fel, úgyhogy 1930-ban már csak a régi szőlőterület töredéke, 129 hold volt művelés alatt, ez is jelentéktelen apró parcellákra tagozódott. A helyzet azóta is vigasztalan. A mai hegyközség a szőlők rekonstrukcióját saját erejéből megoldani nem tudja, mert a tőkék kivénülése miatt a terméseredmények jóval az átlagon alul vannak, másrészt az értékesítési lehetőségek sem kedvezőek. Éppen ezért a kőszegi szőlőkultúra jövője szempontjából nem bíztató, hogy a hegyközség inkább a jövedelmezőbb téli alma- és körtetermelést tartja célravezetőnek. 60 Vjkv. 1735. 324. 1. 61 Vjkv. 1730. 83. 1. 62 Vjkv. 1742. 604. 1. 63 Vjkv. 1754. 528. 1. 64 Vjkv. 1767. 611-612. 1. 65 Vjkv. 1767. 1116. 1. 278