Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)

Horváth Ernő: Pleisztocén famaradványok Szombathely környékéről

labb kavicsképződménye. Növényei Alnus glutinosaésAcer pseudoplatanus (?) ennek nem mondanak ellent. Távolság szerint a következő lépcsőfok az 1. sz. perenyei lelőhely. Itt az uralkodó Alnus glutinosa mellett, mint bizonyos fokig indiferens elem megjelenik a fűz, de jelentős súlyt kap a. Pinus silvestris is. Ha ezt éghajlattanilag kívánjuk értékelni bizonyos fokú lehűlést jelenthet az előző leletekhez képest. A következő fokozatot a 4. sz. Szombathely—Kenderesi lelőhely növényei jelzik. Az Alnus háttérbe szorul a síkon. Uralomra jut helyette a Salix nemzetség. A távolabbi környezetből Fagus silvatica, Sorbus aucuparia, majd Pinus silvestris és végül Pinus montana jelentkezik. Ezek nem kontinentális, hanem atlantikus típusú hüvösödést jelenthetnek. Az 5. sz. lelőhelyünk, melynek leletei (Picea — Larix) a folyótól mai adataink alapján a legtávolabb kerültek elő, a leghűvösebb klímát jelentik. Ha leleteinket az ezideig hazánk területéről előkerült leletekkel hasonlítjuk össze, megállapíthatjuk, hogy a beágyazó kavicsrétegeink kora a Wurm I1-1II. interstadiálisba helyezhető. A 3. sz. lelőhelyünk a Würm I-II. interstadiálisban keletkezett. A Würm II-ben kéregmozgások következtében az ősfolyó Ny-felé tolódva először kissé kitakarította völgyét, majd annak vége felé megindult mai medrének helye felé, miközben lerakta néhány m vastag kavicsanyagát. Messze nyugatra nem mehetett, mert a pliocén üledékekből épült dombvonulat útját állta, de ez az aránylag szűk terület is elég volt arra, hogy útjának időt rögzítő emlékeit hátrahagyja. így az 5. sz., 4. sz., 1. sz., majd a 2. sz. lelőhelyei jelzik azt az utat és időegymásutánt, melyet a folyó a Würm II-III. közepéig megtehetett, vagyis amikor elfoglalhatta mai végleges helyét. A Würm Ill-ban és a postglaciális időkben keletkezett a felszínt borító néhány méter vastag vályog. A növényeink által érintett időszakban először hűvös, majd kissé enyhébb — a mainál valamivel hűvösebb — periódus következett, melyre végig jellemző volt a humiditás, vagyis az atlantikus jelleg. Ezt bizonyítják a vályogképződmények is. IRODALOM - LITERATUR Ádám, L. — Góczán, L. usw. : 1962. Néhány dunántúli geomorfológiai körzet jellemzése. A Rábántúli kavicstakaró. (Kennzeichnung einiger Geomorphologischer Bezirke Transdanubiens. Die Westungarische Schotterhülle.) MTA Földr. Kut. Csop. Közl. XL p. 41 - 52. Greguss, P.: Xylotomische Bestimmung der heute lebenden Gymnospermen. Bpest. 1955. Greguss, P.: Holzanatomie der Europäischen Laubhölzer und Sträucher. Bpest, 1959. Greguss, P. — Matuszka, J. : 1957. Die Untersuchung der Anlässlich der Bohrungen bei Tiszalök zutagegeförderten Holzreste. Acta Biol. nova ser. III. Szeged, p. 165— 178. Hollendonner, F.: A fenyőfélék fájának összehasonlító szövettana. (Anatomie des Holzes der Koniferenarten.) Bpest, 1913. Horváth, E.: 1958. Pleisztocén gerinces- és faszénmaradványok, valamint langyosvíz feltörési helyek Gencsapátiban. (Pleistozän Wirbeltier und Holzkohlenüberreste in Gencsapáti.) Vasi Szemle 1958. I. p. 60-67. Mottl, M.: Az interglaciálisok és interstadiálisok a magyarországi emlősfauna tükrében. (Die Interglazialen und Interstadialen im Spiegel der Ungarischen Sängtierfauna). Besz. M. Földt. Int. Vitaüléseinek munkálatairól. Bpest, 1941. Sárkány, S.: 1939. Xylotomiai vizsgálatok. (Xylotomische Untersuchungen.) Bot. Közl. XXXVI. p. 45-72. Sárkány, S. —

Stieber, J.: 1950. A Szelim-barlang újabb faszénmaradványainak anthrakotomiai vizsgálata. (Anthrakotomische Untersuchungen der Holzkohlenreste in der Szelim-Höhle.) Bpesti Tud. Egy. Biol. Int. Évk. I. p. 32-42. Bpest. Sárkány, S. — Stieber, J. : 1952. A remete-szurdoki alsó barlang alluviális faszenei. (Die alluwialen Holzkohlen der unteren Höhle von Remete-Szurdok.) MTA Biol. Oszt. Közl. I. p. 239-254. Sárkány, S.

— Stieber, J.: 1958. Adatoka Fagus silvatica L. kvantitatív ökológiai xylotóm iájához (Angaben zur quantitativ-ökologischen Xylotomie der Fagus silvatica.). MTA Biol. Csop. Közl. IL p. 285. 20