Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)
Trencsényi-Waldapfel Imre: Egyiptomi elemek az aranykori latin költészetben
zős alakja — Hérakliskos — viszont arra vall, hogy itt nem egyszerűen a görög mitológia hőséről, hanem annak szinkretisztikus egyiptomi változatáról van szó, Harpokratés-Héraklésről, akinek ábrázolásaira a hellenisztikus művészetben K. Parlasca irányította nemrég a figyelmet. 10 Ehhez már csak egyetlen megjegyzést kell fűznünk. Linos, Apollón és Kalliopé múzsa fia más mitológiai hagyomány (Diód. Sic. III. 66. Apollód. Bibi. II. 9) szerint is tanítja Héraklést, de csak a görög istenek és hősök kezébe is illő lant megszólaltatására, és nem—mint Theokritosnál — a betűkre. Aligha lehet kételkednünk benne, hogy ez a könyves ismeret jobban is illik az egyiptomi gyermek-isten, mint a görög Herakles nevelési rendjébe. Ha az attikai „középső" vígjáték neves képviselője, Alexis, mégis a címszereplő Linosszal könyvek közé vezetteti tanítványát, ez csak azért történik, hogy a nagyétkű Héraklést jellemezze azáltal is, hogy ez — mellőzve a név szerint felsorolt költők remekműveit — a szakácskönyvet választja; az olvasó isteni gyermek mitológiai vonására ebből az Athénaios (164B) által idézett komédia-töredékből aligha következtethetünk. A Chester Beatty-papirusz gondolatát Horatiushoz közvetítő tradíció kézzel fogható láncszemét Poseidippos egy epigrammájában jelölhettük meg. E hellenisztikus görög költő Theokritoshoz hasonlóan i.e. a III. században élt, nem volt egyiptomi születésű, de költői munkássága egy részét Egyiptomban, a Ptolemaiosok környezetében fejtette ki. Minthogy azonban erről alkalmam volt már önálló tanulmányban részletesebben szólni, 11 itt elég egyetlen mozzanatot kiemelnem. Az a piramis, amelyre Poseidippos céloz, s amelynél maradandóbbnak minősíti Sapphó kötlészetét, a Hérodotostól Horatius görög kortársáig, sőt úgy látszik, személyes ismerőséig, Strabónig egyre bővülő hagyomány szerint egy görög hetairából lett egyiptomi királyné, Dóricha-Rhodópis múmiáját zárta magába. És így amikor az egyiptomi gondolatot Horatius felé közvetítő görög tradíciót feltártuk, egyben megerősíthettük Borzsák István finom megfigyelését: Horatius nemcsak a saját költészetében lát maradandóbb emlékjelet a piramisoknál, hanem a Capitoliummal jelképezett római világ fölényét is kidomborítja a piramisokkal jellemzett Egyiptom világával szemben 12 . Ez teremt kapcsolatot az Exegi monumentum. . . (III. Carm. 30) és a Kleopátra megsemmisülését ünneplő Nunc est bibendum. . . (I. Carm. 37) között, amihez még azt tehetjük hozzá, hogy az Exegi monumentum. . . hátterében is feltűnik Kleopátra alakja, ha úgy tekintjük, hogy Poseidippos Dórichája volt az első görög nő Egyiptom trónján, Kleopátra pedig a Ptolemaiosok egyiptomi-görög dinasztiájának volt az utolsó uralkodója. És mindkettő „királyi hetaira" volt. Dóricha-Rhodópis kifejezetten mint hetaira kötötte magához előbb Sapphó fivérét, Kharaxost — akárcsak Kleopátra Julius Caesart és Antoniust —, majd szépségével a fáraó kegyét érdemelte ki. Kleopátrát egyenesen regina meretrixnek nevezi Propertius (III. 11, 39-46): Scilicet incesti meretrix regina Canopi, una Philippeo sanguine adusta nota, ausa Iovi nostro latrantem opponere Anubim, et Tiberim Nili cogère ferre minas, Romanamque tubam crepitanti pellere sistro Baridos et contis rostra Liburna sequi, foedaque Tarpeio conopia tendere saxo, iura dare et statuas inter et arma Mari ! 10 K. Parlasca: Herakles-Harpokrates und „Horos auf den Krokodilen". Akten des XXIV. internationalen Orientalisten-Kongresses, München. Wiesbaden 1959. 71 — 74. 1. Vö. alőadásomat a moszkvai orientalista kongresszuson: Die Mythe von dem goldenen Zeitalter und ihre orientalischen Beziehungen. Труды XXV. международного конгресса востоковедов, Москва. TOMI. 1962. 495-501. 1. 11 Horatius és Poseidippos. Antik Tanulmányok 11 (1964) 57 — 73.1. 12 Borzsák István: Exegi monumentum aere perennius. . . Uo. 45 — 56.1. 9 Savaria 129
