Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)
Horváth Ernő: Adatok a növények fosszilizációjának kérdéséhez
SAVARlA 2. KÖTET A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1964 ADATOK A NÖVÉNYEK FOSSZILIZÁCIÓJÁNAK KÉRDÉSÉHEZ HORVÁTH ERNŐ A Botanikai Szakosztály 1956-ban tartott egyik ülésén „Adatok Megyaszó újharmadkor i flórájához" című előadásom bevezetőjében röviden foglalkoztam a nevezett lelőhely anyaga fosszilizációjának kérdésével. Ez a klasszikusnak mondható ősnövénylelőhely a növényi szervezet legkülönfélébb szerveit — gyökér, szár, törzs, ág, levél, virágzat, termés stb. maradványait — őrizte meg számunkra, valódi kövületek formájában (L. I-1I. tábla). A maradványok sokfélesége, jó megtartása, a rétegben elfoglalt megjelenési formája, a lelőhely mikro- és makrosztratigráfiai kérdései, az előkerült növénymaradványok ökológiai és cönológiai, valamint florisztikai adatai, a szállítás és lerakódás problémái, s nem utolsósorban az ősföldrajzi kép megrajzolásánál felmerült kérdések, mind szinte követelőén írták elő a fosszilizációs folyamatok mikéntjének megvizsgálását és a következtetések levonásának szükségességét. Ezek a kérdések irányították tehát figyelmemet a fosszilizációs folyamatok tanulmányozására, és a fenti előadás bevezetőjének megírására. Az előadás óta eltelt időszak alatt végzett gyűjtések és kutatások megfigyelései számos újabb problémát vetettek fel, de ugyanakkor néhány kérdésre feleletet is adtak, melyek végülis ismét kezembe adták a tollat. Ugyancsak a tollforgatásra ösztökélt Vadász Elemérnek a Földtani Közlönyben napvilágot látott „Magyarországi kövesedéit famaradványok földtani kérdései" с sok-sok gondolatot ébresztő tanulmánya, melynek egyes felvetett kérdéseivel az alábbiakban még foglalkozni kívánok a megfelelő fejezetek alatt. A LEGGYAKORIBB KÖVÜLÉSI MÓDOK ÉS PROBLÉMÁIK Földünk anyagai kétféle körforgásban vesznek részt, úm. a kisebb, biológiai és a nagyobb, geológiai körforgásban. A biológiai körforgás során az anyag beépül a szerves lényekbe, majd azok elhalása után visszajut a felszínre, ahol vagy folytatja e biológiai körforgásban elkezdett útját és akkor szervetlen elemi részecskékre bomlik, vagy kedvező körülmények esetén átvált és mint fosszilia folytatja útját, az anyagok nagy, geológiai körforgásában. Ennek az átváltásnak nagyon sok előfeltétele van, s ezek már jórészt meghatározzák a maradvány megtartási állapotát, és megjelenési formáját. A megtartási állapot általában a növényi rész ellenállóképességétől, az élő- és beágyazóhely közötti úttól, annak viszontagságaitól, az út időtartamától, valamint a beágyazó rétegek minőségétől függ. A megjelenési formát általában a beágyazó hely kőzettani, rétegtani, geológiai és ősföldrajzi adottságai határozzák meg, melyet csak kis mértékben befolyásolhat a növény szervezeti adottsága. A leggyakrabban előforduló és a kutatásokra legeredményesebben felhasználható növényi fossziliák szenesedéit (kőszenesedett, xylitesedett, fuzitosodott), kovásodott (opálosodott) kövületek és lenyomatok alakjában fennmaradt maradványok képében jelentkeznek. A szénülés folyamata és általában a szenesedett maradványok 7
