Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)

Horváth Ernő: Adatok a növények fosszilizációjának kérdéséhez

keletkezésének kérdései ismertek, s ezekkel itt nem is foglalkozunk. Jelen fejezetünkben elsősorban a kovásodással kapcsolatos problémákat szeretném saját megfigyeléseimmel és feltételezéseimmel kiegészíteni, és röviden érinteni a lenyomatok keletkezésének egy-két kérdését. A kovásodás és opálosodás, a már régen megállapított tények alapján, általában vulkáni hatásokkal áll közvetett, vagy közvetlen kapcsolatban. A kovaanyag származását tekintve lehet hidrotermális eredetű, de lehet szilikátos ásványok elbomlásábol származó is. Ezek a töményebb vagy hígabb oldatok kerülnek azután érintkezésbe a nagyrészt már beágyazott növényi maradványokkal, melyeket átjárnak, s az oldatból kicsapódó kovasavakkal fosszilizálnak. A folyamat azonban nem lehet ilyen egyszerű. A növényi részek sejtjeiben, sokszor még a beágyazást megelőzően, elindul aplazmatikus szerves anyagok alkáliás bomlása. Ez a folyamat a fosszilizáció szempontjából a legideálisabb beágyazódás után is folytatódik. A keletkező bomlástermékek alkáliás kémhatásuknál fogva indikálják a kovaanyagok oldott állapotát, s egyidejűleg emelik koncentrációját. így a szerves plazmaanyagok, illetve bomlástermékeik jelenléte nélkülözhetetlen a fosszilizáció szemszögéből. Ha megvizsgáljuk a legvastagabb átmérőjű kovásodott fatörzsmaradványokat is, megállapíthatjuk, hogy a kovásodás a külső és belső rétegekben általában egységes képet mutat, hacsak utólagos bomlasztó hatások nem érték. Ebből arra következtethetünk, hogy nem egyszerű átitatásról van szó, hanem szabályos felszívódásról, melynek során a kovasavas oldatok azt az utat járják, melyen az élő növény tápanyagai közlekedtek. Csak ez biztosíthatja az egységes átitatódást, majd kovásodást. Lényegében anyagbehelyettesítésről van szó, melynek során, nyilvánvalóan több lépcsőben, a szerves anyag helyét kovasav gélek veszik át. Első lépcsőként a könnyen bomló plazma helyét tölti ki, majd utána a bomlásnak induló sejtfalak helyét foglalja el részben, vagy egészben. Csupán ilyen esetben lehetséges, hogy a behelyettesítő anyag a növény szöveti szerkezetének legfinomabb részleteit is megőrizze, ugyanis itt lényegében mikroszkópos nagyságrendű reliefekről van szó. Ami a kovásító anyagok felszívódásának fent említett útját és módját illeti, azzal tudnám igazolni, hogy a kovásodott lombos-fák tracheái és a fenyőfélék tracheidái általában, elsődlegesen mindig üresek maradnak és általában likacsok formájában jelentkeznek. A tracheák és tracheidák, mint elsődlegesen szállító rendszerek, nem tartalmaznak plazma anyagokat, tehát a fent említett és a kovasav gélek besűrítéséhez, majd kicsapódásához szükséges feltételek itt nincsenek adva. Kovakitöltés tehát itt nem történik, viszont ezáltal nyer biztosítást a folyamatos kovasavas oldat utánpótlása. Az edényekben található kovakiválás nagyrészt színben, vagy szerkezetben eltér a többitől és ezzel is bizonyítja a kitöltés másodlagos, esetleg korokkal később történt voltát. Az egyszikű növények üreges szárai is kitöltetlenek maradnak. Ez még a határozottan tömény hidrotermális kitöltődés esetén is megfigyelhető pl. a megyaszói anyag esetében (I. tábla 3—4. kép). A kitöltődés, a kovasav gélek koncentrációja, majd kicsapódása a szerves anyaghoz, annak bomlásához és általában vízhez van kötve. Ezzel azonban még nem történt meg a növénymaradványok kovásodása, vagyis kőzetté válása. A kőzettéválás folyamata tulajdonképpen dehidratáció, amely kémiai, vagy fizikai hatások révén következhet be. Én elsősorban azokra a fizikai hatásokra szeretnék rámutatni, melyek nézetem szerint, jelentős szerepet visznek ebben a folyamatban, és ezek között is elsőnek venném a rétegek szárazra kerülésének, szárazulattá válásának kérdését, és ezzel egyidejűleg esetleg száraz klima kialakulásának létét, melyet több szerző a kovásodás feltételeként említ, de mint majd látni fogjuk a kövesedésnek más stádiumában. A kövesedés időtartama, tehát ezek szerint a szárazrakerülésnek is a függvénye. A dehidratáció, melyet a jelen esetben beszáradásnak is nevezhetünk, fokozatosan kialakítja a növéx