Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)

Sándor Dömötör: Der magische Deckel des Museums von Vasvár

embercsoportok művelődési színvonalának és pszichikai készségeinek megfelelő használata, alkalmazása a társadalom fejlődése során sokféleképpen differenciáló­dott. Mind racionális, mind irracionális alkalmazása különféle hagyományos formá­kat és variánsokat szült, amelyeknek végső forrása minden esetben a tűznek és tulajdonságainak az ember létezésére közvetlenül gyakorolt hatása, mely adott helyzetekben ma is közvetlenül észlelhető, mint hajdanán, amikor csupán illúziókat keltett, mert az embernek nem voltak róla ismeretei. Ezek a közvetlen észlelések, érzetek támogatják ma is azokat az illúziókat, amelyek a tűz, a meleg valamilyen felhasználásakor keletkeznek az emberben. Ezek az illúziók aztán külön­féle téveszmék bázisai lehetnek. A téveszmék pedig azoknak a téves tevékenységek­nek válnak bázisaivá, amelyek adott esetekben társadalmi mozgássá alakulnak. Az ember vagy embercsoport fejlődését, boldogulását addig segítik zavartalanul, míg káros voltuk ki nem derül. A helytelen társadalmi gyakorlatot felváltó helyes társa­dalmi gyakorlat folyamán is felélednek — esetleg csupán egyes virulens elemei — olyan helyzetekben, amikor egy-egy egyén vagy embercsoport hiányos ismeretei révén a természeti jelenség által keltett illúzió újra előtérbe kerül. Ezekben a helyze­tekben rendszerint nem állanak a kisebb embercsoport rendelkezésére sem korszerű ismeretek, sem korszerű szerszámok a létezést fenyegető veszély azonnali elhárí­tására. 18 Leírásunkból és a hozzáfűzött elmélkedésből kiderül tehát, hogy a vasvári múzeum hatalmas cserépfedőjének ősközösségi eredetű társadalmi-gazdasági funk­ciója az élelem megsütése, majd a kenyérsütés volt. A hatalmas fedő őse eredetileg mozgó kemence volt, melynek hagyományos kemencefunkciója Vasvárott és környékén a századforduló előtt már régen megszűnt. Megmaradt azonban képzeleti-mágikus kemencefunkciója abban a tevékenységben, ahogyan gyógyítóeszköznek alkalmaz­ták. Mivel ennek a tevékenységnek formai elemei hasonlítottak más szerszámok hasonló funkcióinak hasonló formáihoz, a tudatban illúziós-pszichikai hatások alatt keveredtek egymással és a fedő különféle babonás-mágikus eljárások bázisaként maradt meg addig, míg felesleges, hasznavehetetlen holmiként a vasvári múzeumba nem került. DER MAGISCHE DECKEL DES MUSEUMS VON VASVÁR VON SÁNDOR DÖMÖTÖR Im Jahre 1951. kam ins Museum von Vasvár ein sehr grosser, kegelstumpf­förmiger, in natüilicher roter Farbe verfertigter, einhenkeliger Tondeckel, welches seit den 1860-er Jahren von Wöchnerinnen als krampf lösendes Objekt gebraucht wurde. Der Verfasser weist auf das Ineinanderflechten der empyrischen Therapie mit dem Analogiezauber hin, wenn Deckel, verschiedene Arten von umgekehrten Töpfen als traditionelle Zaubermitte] in Frage stehen. Er dokumentiert, dass die Form­gleichheit des Deckels mit der Backglocke (ung. ,,puplika", „bujdosó") solche Illu­sionen im leidenden Menschen hervorbringt, die, mit der Perzeption und Vorstellung der Heilwirkungen der Wärme vermengt, die magischen Akte und den irrtümlichen Glauben an deren Wirkung zur Folge haben. 18 Vö. Dömötör Sándor: Néprajzi kutatásunk alapkérdései. Ethnographia, LXXII. (1961), 90. 284

Next

/
Oldalképek
Tartalom