Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)

János Bárdosi: Kerbhölzer des Savaria Museums

Az asztalosjegyek hasonlók az ácsjelekhez, de lényegesen kisebbek. Az asztalosok többsége a magasabb számok jelölésmódját nem alkalmazza, mivel szakmájukban annyira bonyolult szerkezeti összefüggések, csak a legritkább esetben adódnak. Parasztságunk körében, a fentieken túlmenően még másfajta egyszerű nyilvántartási mód is ismeretes, főleg terménybetakarítás idején. Krumpli-, répa-, vagy kukoricaszedésnél kosaranként egy-egy krumplit, répát, v. kukoricacsövet félredobnak jelnek, gyeinek. Ezzel jelzik, hogy hány kosárral öntöttek pl. fel a szekérre, vagy le a kupacba, verembe, pincébe, ill. a kukoricagóréba. E félredobott terményjelek tulajdonképpen a rovásjegyeket helyettesítik. Az ilyen nyilvántartási módnak különösen a részesmunkáknál, a részeskapálásoknál van nagy jelentősége, amikor a kapálok harmadába, v. negyedibe, esetleg felesbe végzik el a növényültetési, ápolási és betakarítási munkálatokat, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy minden harmadik, v. negyedik kupacba összerakott termény illeti meg a részesmunkásokat munkájuk fejében. Ebben az esetben nagyon lényeges, hogy a kupacok egyformák legyenek, azonos mennyiségű terményt tartalmazzanak, mert előre nem tudhatják, melyik kupac lesz az övüké. Ezért mindenegyes kupacba egyenlő arányban kosarazzák széjjel a terményt. Ilyen esetben a félredobott jelek — a rovásjegyekhez hasonlóan — pontos útbaigazítást adnak az egyes kupacok nagyságára, ill. azonos mennyiségére vonatkozóan. Az említett terményeket részelésnél csak a legritkább esetben mérlegelik, mivel a részelés általában kint a szántóföldön történik. A részelési arányszámnak megfelelően egyenlő nagyságú kupaconként, vagy kosaranként osztják el, mivel 1—2 kg-os eltérés nem számít sem a gazdának, sem a részesmunkásoknak. Ez mindaz, amit gyűjteményünk rovásfáiról és a mai egyszerű számolási, nyilvántartási módokról ismertetni kívántunk. Sebestyén Gyula századeleji megállapítása szerint: ,, . . . a rovás az írott számok ismerete előtt népünk egyetlen számoló eszköze volt."

28 Láthattuk azonban, hogy ez az egyszerű nyilvántartási mód a számok ismerete mellett is megtartotta számolóeszköz szerepét és ha csökkent is korábbi nagy jelentősége, e rovásjegyek megváltozott formában továbbra is élnek, új formában új tartalommal jelentkeznek még napjainkban is. KERBHÖLZER DES SAVARIA MUSEUMS VON JÁNOS BÁRDOS I Mit dieser kurzen Mitteilung möchten wir die in der etnografischen Sammlung des Szombathelyer Savaria Muzeums auffindbaren Kerbhölzer Publizieren. Die vorgestellten Kerbhölzer sind ihren Funktionen gemäss auf folgende Weise gruppierbar : 1. Schweinehirtenkerbholz. 2. Mäherkerbholz. 3. Fuhrwerkerkerbhölzer. 4. Steuerkerbhölzer. 1. Schweinehirtenkerbholz. Es kam in unsere Sammlung im Jahre 1903. aus der Gemeinde Egervár. An der Hinterfläche des Kerbholzes ist der folgende, mit Tinte geschriebene Text zu lesen: Sebestyén Gyula: Rovás és rovásírás 1909. 50. vagy Ethn. 1903. (XIV.) 101. 249